Pszichedelikus utazás - Jazzékiel

Szikár, zongorára épülő hol levegős, hol az elviselhetőség határát súrolóan tömör hangszerelés, a lélek bugyraiból feltörő hangszeres szólamok, a mélyből kiáltó szövegek, néha elmosódó éneklő-recitáló ének mely a zenei szövetbe beágyazva és nem fölötte szólal meg, hol jazz-es, hol rock-os, hol swing-el, hol a kortárs zenével kacérkodik. A koncert közben nekem a pszichedelikus rock emblematikus zenekara, a Vanilia Fudge, a szövegelésben pedig Pajor sötét korszaka jutott eszembe. Persze ezek csak halvány, felszíni hasonlóságok, a Jazzékiel saját “hanggal” rendelkező öntörvényű és önjáró, besorolhatalan zenekar.
1999-es Holy Shit címet viselő lemezükhöz képest még tudnak meglepetéseket okozni a régi számokban is. A lemez vendégzenészeinek szólamai átkerültek az “anya-hangszerekre” többször érdekes megoldásokat alkalmazva. (Hogy mennyire elvarázsoltak, bizonyítja, hogy egyszer pillanatokig meredtem az elektromos zongorára keresve a basszus arpeggio forrását, míg rájöttem, hogy az öt húros basszusgitáron edzi az ujjait basszer.) Az electrik piano levegősebb-lebegősebb feeling-et ad a hangzásnak, a szinte már muzeális Rhodes pedig a retro látvány ellenére új színeket hoz.
Sötét, füstös muzsika, de amikor táncba hív, nehéz egy helyben maradni. Kíváncsian várjuk a készülő harmadik lemezt!

(Az este érdekessége volt, hogy míg a billentyűs a helyén maradt, a dobos gitárt kapott a kezébe és kiegészülve három új zenésszel már a Grand Mexican Warlock rázta meg a színpadot, de ez egy másik történet...)


Jazzékiel from simarafoto on Vimeo.