Búcsú 2012

Búcsú 2012 from simarafoto on Vimeo.

Poszthús bemutató

Bálnák a ködben - Sziget Fesztivál 4. nap

Kezdtem besokalni a sokk embertől, ezért szombaton kevesebben jöttek ki a Szigetre. :)
Kezdtem besokalni a nemzetközi sztároktól is, ezért tegnap a lokális hírességeket vettük sorra és nem csalódtunk.
Kezdetben a horvát Overflow rockolt, majd egy artista a Magic Mirror sátorból hajtogatta hétrét magát. Az Ektomorf kemény zúzásánál beigérték nekünk a cigány muzsika vegyítését a trash matállal, de amíg hallgattuk őket, ezt nem tapasztaltuk, nagy bánatunkra.
A La Shica viszont igazi kellemes meglepetés volt! Állítólag hazájukban Quimby népszerűségű zenekar, a flamencot vegyítik a poppal, reppel, jazzel és egy karizmatikus énekesnővel. Ezután leragadtunk barátunknál, Csülinél és Kiss Pálnál és a Velőrózsáknál és ez a koncertezés és kvaterkázás elég soká tartott…
Már csak a Roma Sátor éjszakai műsorára volt időnk és a Bateria X dob-show-jára.
Ma zár a Sziget, holnaptól már otthonról… (azért az utolsó napot még elmeséljük nektek!:) )

A 3. nap - Sziget Fesztivál 2011)

A harmadik nap röviden.
Szabó Balázs és Bandája nagy „Zaj“-t csapot az érdeklődők legnagyobb megelégedésére.
A Kelet-Európa Vurstli befagyasztotta az időt az ötvenes éveknél (hamisan sugalva, hogy negyven évig az ötvenes években éltünk). Húsz év körüli fiú mesélt a hajdani életről és a kommunizmus rémtetteiről. (Biztos sokat tudhat róla. Egyszer már hazugságok és önáltatások nélkül szembe kellene néznünk a múltunkkal és leszámolni azokkal a baromságokkal, hogy itt negyven évig tilos volt a karácsony! Akkor én - sokad magammal - nagy ellenálló voltam az éjféli miséken! Követelem a kárpótlásomat!) Azt is magyarázza meg valaki, hogy a Kelet-Európai Vurstliba hogyan kerül a Zanzi Bár, az arab kávézó?
Kicsit hümmögve vettük az irányt a mocskos és aljas fráterek (és borzok) felé, hogy a Skunk Anansie megőrülésébe vessük magunkat. Az énekesnő pedig a tömegbe vetette magát, vállakon és fejeken sétálva korbácsolta egyre feljebb és feljebb a hangulatot rockolva-sokkolva a belefeledkezett nagyérdeműt, a nap egyik legnagyobb élményét nyújtva. Utánuk az egyébként kiváló Zagar sajnos haloványnak tűnt…
Kellett egy kicsit pihenni, hogy a nap második legnagyobb élményét befogadhassuk. (Ha a Prodigy-re megyünk, nem kellett volna a pihi :) )
Az Oi Va Voi szokás szerint fantasztikus volt! A fekete gazella és a pakisztáninak tűnő ördögi hegedűslány a fiúkat, a többi zenész a műértőket piszkálta fel. Jó hangulat és vidám, profi műsor zárta volna az estét, ha nem akarjuk még megnézni nagy kedvencemet a Bin Jip-et. Sajnos a hangosítás csapnivaló volt, így Harcsa Veronika világhírű hangját sem lehetett élvezni, pláne nem a muzsika finomságait. Kicsit csalódottan menekültünk haza.

Szigetelő 2011 (a Fesztivál 2. napja)

Egy fesztiválon az ember szinte mindent meg akar nézni és akkor követi el a legnagyobb hibát, ha ezt megpróbálja megvalósítani. Lehetetlen! Bele kell törődni, hogy a fizika jelen állása szerint egyszerre csak egy helyen lehetünk jelen. Mikor elfogadjuk ezt a tényt, kezdődhet a Szigetelés.
Nagy terveink voltak tegnap is, de ami megtetszett ott ragadtunk és „újraterveztük az útvonalat“ a navigációs készülékek terminusával élve. Az egész valahogy alternatívra sikeredett… A különböző helyszínek felfedezése közben így estünk be a Xiu Xiu duójára, tapasztott a színpad elé már ki tudja hányadszor Lajkó Félix quartett-je Palya Beával, néztünk bele távolról a tavaly végigélvezett Kasabian-ba, majd az éjszaka legnagyobb része a nu-tango jegyében telt a Gotan Project végre élőben élvezhetett tolmácsolásában. (A kemény sub basszusok ellenében nehéz volt talpon maradni.)
A Roma Sátor hatalmas tere kevésnek bizonyult az Amsterdam Klezmer Band közönségének, Nővéremet szabályosan kiszorítva az oldalbejáraton. Ezután jött a nagy felfedezés: Kiss Erzsi Zene van a Cökxpon-ban! Na, ilyet még nem láttunk: Erzsi rock trióval! Az ismert dalok keményen, torzítóval kápráztatták el a Sátorkert elheverő, vagy táncoló, vidám közönségét. Hajnali két óra felé ez jó zárásnak igérkezett, hogy hazaslattyogva elkezdhessük csinálni ezt a bejegyzést...

Sziget hangulatok 2011

Most csak képek és hangulatok...

Ördögünk van! 5 (és már csak volt...) (Ördögkatlan)

Az Ördögkatlan napraforgóinak volt mi felé fordulniuk az utolsó napon, az angyalok mosolygós szép napot küldtek a ránk.
Kezdeti fáradtságunkból felocsúdva egy múltszázadi orfeumban találtuk magunkat és bár nem kenyerünk az ilyenfajta nosztalgia, de mielőtt menekülőre foghattuk volna, észre kellett vennünk a szomorú áthallásokat hazánk jelen helyzetére. Ez az „Így él(t)ünk mi“ a Manna produkció felvezetésében erősen politikusra volt véve, ami nem őket, hanem a mi jelenünket minősíti. (Itt kérem nem változik semmi!…) A zenét nem, de a mondanivalót élveztük (keseregtük bólogatva és nevetve) egy ideig, majd beleestünk az „ördög pörkölt“ kulináris csapdájába, ami szerintem egyenesen a fent nevezett seggéből pottyanhatott ki, olyan csapnivaló vólt. (Sok mócsing között két-három húscafat bőre eresztett zsíros, paprikás, sós lében. Fotó is készült róla, de megtekintve háborogni kezdett a gyomrom, így megkíméllek ettől benneteket. Ugyanennyi pénzért előző nap gasztronómiai és művészeti remeket kaptunk a Vylyan Teraszon!) Aztán ötöt ütött a toronyóra és a kisharsányi templom szomorú harangjainak hangjaihoz egy csendes Cseh Tamás dal csalta az emlékezés könnyeit a diszkrét megemlékezés résztvevőinek szemébe. (Itt most következzen egy perces szünet…………………)
A messzi Radzsasztánból érkeztek a zenészek, akik oldották a szomorú pillanatot főzéssel (dahl), mesével, zenével, tánccal, igazi keleti hangulatot és békét teremtve… azoknak, akik folyamatosan ott voltak, de mi ezt megtörtük (hogy később visszafeledkezhessünk bele) Lovasi és a Véletlennel és Lackfi Jánossal, aki a verseire írt dalok között igazi stand up komédiásként humoros műveivel szórakoztatta az egybegyűlteket. A zene kiváló volt és Lovasit is régen láttuk ilyen jó passzban. Aztán vissza a frissen főtt dahl és keleti muzsika varázsába és a Romungro Gipsy Band tradicionális, vidám roma muzsikájába.
Lovasi még egyszer kameránk kereszttüzébe került a Kiscsillaggal, és ezzel búcsúztattuk is az Ördögkatlan Fesztivált kicsit fáradtan és fájó szívvel, hogy holnapután hűtlenül a Szigetről jelentkezhessünk.
Jövőre Veletek ugyanitt!

Ördögünk van 4 mán megint (Ördögkatlan)

Hát itten vogymuk ismét - égünk, rotyogunk, tisztulunk - az ördögnek katlanjában, puhulunk és keményedünk a kultúra és egyéb dolgok által. (Ma rám esett a szerencse fortunája és kólintott kupán szarujával bőségesen, vagyis enyim a duma joga. (Jóga pedig ma lészen az indiai napon, de errő mán más mesél majd…) és csukódik befele a dupla zárójel.)
A délelőt a gyermekeké! (Ifjúságé a Jövő - a Manó meg az ördögé, a katlanját neki!) (És a fűzfán fütyülő rézangyalát! Milyen nehéz az emlékezés mikor az ember azt sem tudja, balkáni-e?)
Hát akkó uccu neki!
Végre nappal is megcsodátuk a gyönyörűen felújított templomot és a Mediawave-esek Kovács Udvarházát Kisharsányban! Itt az archaikus népi kultúra és a modern művészet ad egymásnak pofont. És élvezik! Spleen-es lepusztultság és multi-kulti egyveleg, embörléptékű környezetben. (Pajta Színház és Roma Café…) Jó itt elernyedni és felkorbácsolódni!
A Sárgakövesút Ottóhoz vezetett (ki Tolnai) a Vylyán Teraszra, ahol újra szembesülni kellett azzal a ténnyel, hogy bármíly érdekes is, ha a szerző olvas fel saját - egyébbként remek - művéből, azért ez egy hozzáértőtől sokkal élvezetesebb (értsd: nem unalmas). Ezt a felismerést a kiszolgált hordóval temettük jó mélyre Mucsi Zoli búcsúztatásában ( kűdte el az anyjába). Vót még itten egy fotókiállítás is (Kornis, a nyitóról bűnösen lemaradva), emeetük kalapunk a fotós zsenije előtt.
Sárkonyábó a nap megint Palkonyát varázsót, így a szép, de mozdulatlan levegőjű parkban a Neofolk újfent elvarázsolhatott zenei utazásával, libabőröztető énekével, jazz-folkos zenéjével, Lantos Zoltán keleties, ambientes, virtuóz hegedűjátékával…
Oszt vót sajtótájékoztató is Kisharsányban a Cafés & Citizenry (HUN/ITA/ROM) Európai Uniós pályázati project-ről. Bárcsak több lenne ilyen! (Nem sajtótájékoztató, hanem prodzsekt!:) ).
Jéééééé, egy másik régi ismerős! (A Neofolk télleg, a Light in Babylon-t csak mán láttuk.) A Light in Babylon! A nemzetközi duóhoz csatlakozott egy francia gitáros, így hárman bűvőhettek el és csalhattak könnyeket sokak szemébe…
Oszt a meglepetés! A BudZillus! Swing-punk-klezmer-stb. egyvelege berlinbő mókás hangszereiken, munkás ruhában őrjítették meg a táncra kapható ifjúságot (és öregséget). Mindez bemelegített a Besh o Drom balkán-cigány keverékű virtuóz zenéjének, de erről már nem tudok többet mondani, meséjenek helyettem inkább a képek…!
(Tán Egy Balkáni)

Ördögünk van 3 (Ördögkatlan)

Az előző napi égszakadás után a jó volt elheverni a Vylyan Terasz mediterrán lejtőjén kellemes borokat kortyolgatva. Közben irodalom és zene. Tóth Krisztína mesélt új regényéről és utána a Kampec Dolores nem könnyen emészthető (ha,ha, figyelni és gondolkodni kell!) műsorát csócsálta látható élvezettel a vájtfülü publikum.
Az újjáépített Narancsligetben (ez már Nagyharsány:)!) Menyhárt Jenő mesélt zenéről, életről, emigrációról, zöld mozgalmakról. (Hiányoltuk Háy felkészültségét és lényegre törő kérdéseit, megjegyzéseit…)
A Szoborparkban lassan, de biztosan gyülekezett, majd telítődött a tömeg Dresch Mihály-Lajkó Félix-Brasnyó Antal koncertjére. Mikor először láttam ezt az összeállítást, egy jó marketing fogásnak tűnt, ami nem durrant akkorát… Most összefogott-összeszokott remek produkciót élvezhettünk. Dresch és Lajkó stílusa és habitusa találkozott valahol félúton és mindkettőjüknek előnyére vált. Ritkán látni Félixet máshoz igazodni :). Remek koncert volt, nem szívesen búcsúztattuk őket.
Nem maradt más hátra, mint irány európa jelenlegi közepe, a nagyharsányi sporttelep és az Európa Kiadó. A régi, megszokott, bejáratott program oldottan, jókedvűen. Menyhártéknak jól áll az örök, megalkuvást nem ismerő lázadó póza. A közönség is lázadozott mikor abbahagyták és csak az Üvegtigris 3 hivatalos pálinkája maradt rájuk...

Ördögünk van! 2 - Vagyis kell egy bárka! (Ördögkatlan)

Kedves naplóm!
Ördög vigye ezt a mocsaras nyarat! Még a saját katlanját sem kíméli! Kell egy bárka ami átviszi a szerelmet a túlsó partra! Vagyis a kultúrát.
Mivel sajnos a „katlanozáson“ kívűl más elfoglaltságaink is vannak, a hirtelen (de nem váratlanul) lezúduló özönvíz miatt kicsit későn értünk vissza a Katlanba, így (de kár!) lemaradtunk a színházakról. Viszont azt megtudtuk, hogy a lezúduló égi áldás összedöntötte a Narancsliget színpadát, így a programokat át kellett szervezni (sikeresen) más helyszínekre. (Bérczes Lacit és csapatát dicséri, hogy kétségbeesés helyett azonnal munkához láttak és terveik szerint ma már minden a régi fényében tündököl.)
Most pedig amit láttunk! (Ez kicsit Monty Python-osra sikeredett…) Kiderült, hogy Lovasi Andrásnak a Kossuth-díja ellenére töretlen a népszerűsége. Háy János felkészült kérdéseire zenei kezdeteiről, magáról, elmaradt társairól, életéről és felfogásáról mesélt pár dallal megspékelve. A kicsit levegőtlen termet elhagyva igazi monarchiabeli kocsmába tévedtünk Hasek, Svejk és Tóth Zoltán jóvoltából, aki a sarki „talponülőben“ mesélte és énekelte el a derék katona kalandjait. Forma és tartalom szerencsés találkozása.
A Kistehén zenekar a picsába küldte az űrhajókat - új lemezük címét adva műsoruknak - kicsi, de lelkes közönségük nagy örömére. Közben egyfolytában borongott és csöpögött, kellett egy kis bor meg pálinka és már nem volt türelmünk kivárni a második színházat sem, hátha valami módon mégis beférünk… Mivel a Budapest Bárról a véleményünket már ismeritek (ha mégsem, akkor olvassatok kicsit vissza!) és ez - bár kétségtelenül a legjobb -, utolsó lemezük hatására sem változott jelentősen, ezért Kisharsányban próbáltunk pszihotikus mutánsokká válni a Pajta Caféban a Psycho Mutants jóvoltából, akik sikeresen őrjítették meg psychedelikus western-rock and roll-punk-mexikói-alternatív-stb zenéjükkel a lelkes ugrándozókat és fáradt szemlélődőket.
Közben a vízözön is folytatódott, valószínűleg a Budapest Bár rajongóinak nagy bánatára. Ezt nem kívántuk nekik!
Ezután már csak a hunyorgás maradt a vízzel borított szélvédőn át keresve az utat hazafelé, pedig éppen otthonról tartottunk az ismeretlenbe.
Na, mára ennyi kedves naplóm, holnap folytatom, vagy nem…………..

Ördögünk van! 1 (Ördögkatlan)

Én sajnos nem tudok olyan ízesen mesélni, mint Berecz András az Ördögkatlan megnyitója után, melyet az egyik fővédnök, Törőcsik Mari nyitott meg kedves szavakkal és mely előtt a helyi hagyományőrzők adtak szórakoztató műsort (nagyon helyesen!), így hát csak ilyen szárazon: Hölgyeim és Uraim (és a többiek), megnyílt a 4. Őrdögkatlan.
És ahogy megnyílt, a csendes mosolygásra és harsány röhögésre késztető Berecz-mese után a blues gyökereit a magyar népzenében megtaláló Ferenczi Gyuri és a Racka Jam késztette táncra a nagyérdeműt és időben befejezte, hogy mindenki átérjen a Quimby katlan-nyitó bulijára. Kis Tibi figyelmeztetett, hogy becsüljük meg ezt a fesztivált, mert a legjobb kis hazánkban és a húrok közé csapva megbecsültek minket is, mert határtalan jókedvvel és odaadással zenélték végig a közel két órát.
Kisharsányban a Mediawave-esek tartottak megnyitót, de a párhuzamos programok amennyire jók, annyira választás elé is állítják a halandót és mi most ezt választottuk, de ma szeretetünk jeléül - na, meg önös érdekből -, őket is meglátogatjuk.
Most hirtelen csak ennyi, a részletek majd kicsit később, talán a fesztiváldömping után… :)

POSZT hangulatok - 10 (The End)

POSZT hangulatok - 9

POSZT hangulatok - 8

POSZT hangulatok - 7

POSZT hangulatok - 6

POSZT hangulatok - 5

POSZT hangulatok - 4

POSZT hangulatok 3

POSZT hangulatok 2