Ezzel kezdtük a Lumnicenővéreket 2010 szeptember 3-án pénteken

 

PánBalkán Art Piknik - Singas Project & Alexander Balanescu

A pécsi mediterrán hangulatu Kultúrkertben nem csak az italoktól, hanem a jó zenétől is le lehetett részegedni csütörtök este. A világhírű Alexander Balanescu és a Singas Project közös workshop-jának eredményét élvezhettük három részben.

Először Balanescu szaggatta a lószőrt vonójáról szólóban. Saját szerzeményei mágikus erejűek, ha az ember veszi a fáradtságot és együtt lélegzik a hangokkal. Tavalyi ördögkatlanos improvizációi közül kettőt immár kerek műként hallhattunk vissza: érdekes volt az összehasonlítás, mely kicsit rávilágított a munkamódszerére is.

A Singas Project blokkja az avantgard és underground (a kettő között mi a külömbség?) zene és előadásmód elemeit ötvözte a jazz és nujazz-el. A fiúk profik a hangszerükön, Dalma pedig képzett hangu énekes, ha egy kicsit többet foglalkozna a közönséggel - vagyis többet adna önmagából kifelé -, és nem csak a zenével és magával, akkor hamar a műfaj sztárja lehetne. (Az oldalukról ingyenesen le lehet tölteni néhány track-et.)

És következett az est fénypontja: együtt a Mester és a feltörekvő ifjoncok. Remélem, valaki rögzítette az elhangzottakat, mert szívesen újrahallgatnám és osztanám meg mindenkivel a megismételhetetlen élményt! A két zenei világ hol extatikus, hol gyönyörteljes orgiában olvadt össze és a végén Dalma hangjával jutott el az orgazmusig.

A 12 fokos hideg ellenére megtelt a kert a muzsikától új erőt kapó, didergő, de boldog emberekkel.
(Gandalf)

Töredékek a 70-es évekből - A teremtés nyolcadik napja

A teremtés nyolcadik napja

A folyók vize szennyezett.
Jaj, nekünk ez a környezet oly kedvezó,
mondta egy marslakó
és vidáman ugrott fejest,
hogy hova, ne keresd,
mert a füsttől úgysem látható.
És bejelentkezett a végső adó:
"Halló, itt Rádió Aktív!
Remélem, a zaj jól hallható!"
Jaj, mondta a marslakó,
hisz itt még élnek,
pedig a hely remek,
homo sapiensnek már nem való.
És szemét, melyet táplált a szemét
befedte tető.
A meteorológiát bemondta Rádió Aktív:
"Eső".

Időgép - Katona Tomi (Tommy Katona) és Katona "Fater" Pakson 1996-ban

Hrabal 103. születésnapjára

Hrabal 103. születésnapján nézzük meg újra együtt az immár klasszikussá vált filmet, a Sörgyári capriccio-t!

Az emberi közvetlenség varázslatos légköre uralkodik a húszas évek elején ebben az álmos és vidám kisvárosban. Mintha az öröklött tradíciók szabályoznának a sörgyár külön világában is; valójában persze a változás lassanként kiterjed mindenre. A sörgyár fiatal gondnoka, Francin rádiót vesz, s ez a nagyszerű találmány végképp bebizonyítja az embereknek: eljött a "lerövidítések" korszaka, minden közelebb került, csökkennek a távolságok. A cég gépkocsit vásárol a lovak helyett, Pepin lefűrészeli az asztal lábait, Mariska pedig divatos, rövidre vágatja combig érő haját. Új világ kezdődött, új világ köszöntött be.

Töredékek a 70-es évekből - Maradék

Kevés voltál, kevés voltam.
Többet soha nem akartam.
Te sem adtál, én sem adtam.
Így legalább megmaradtam.

Töredékek a 70-es évekből - Verselemző hidegséggel végigelemzett éjszakák (tizenévesen)

arcok és kezek és más egyebek

először egy csehó sőrgőze

majd a kék zene és sárga zene és zöld zene és vörös zene villódzása a félhomályban

vagy az otthon sötéttel átitatott nyögései

ismerősök és félismerősök

ismeretlenek

és magányos éjszakai séták

vagy egy szék seggtörése vagy fal támasztása az emberszagtól kipállott teremben

bódult aggyal szembenúszva a magánnyal a villódzások és gitár-jajok között

sörrel a kézben vagy anélkül

vagy a szájra tapadó száj új íze

próbára téve a következő lépések merészségét

vagy monumentális orgiába zuhanva a kétségbeeséssel

vagy lánykéz szorongatta magányűzéssel fetrengeni az üres üvegek mellett a nyögéseken

váll-vállvetve az utolsó érintésig

és utána új érintés új magány csapdájába esve

vissza a hangfalak dübörgésébe

váró szemmel és váró szájjal kergetve a beteljesülést 

Egy plakát a múltból

Hadi bázisból kulturális bázis

Zsámbék, 2014 szeptember


Hadi bázisból kulturális bázis - Zsámbék from simarafoto on Vimeo.

Zappa 1988

Időgép - Blind faith in Hyde Park 1969

A világ első supergroup-jának koncertje 1969 június 7-én a Hyde Parkban Eric Clapton-nal, Steve Winwood-dal, Ginger Baker-rel és Rick Grech-el. Remek muzsika, kár, hogy rövid életű volt a banda, de így is beírták nevüket a rocktörténelembe.

Blind faith in Hyde Park 1969
With Steve Winwood, Eric Clapton, Ginger Baker and Rick Grech.

The Hyde Park Concert, London, England UK.
Saturday, June 7, 1969.

63 éve, augusztus 20-án született Robert Plant

"Robert Anthony Plant 1948. augusztus 20-án született West Bromwichban (Staffordshire), majd innen költözött be a család Kidderminsterbe. Édesapja építészmérnök, aki hamar eldöntötte, hogy egyetlen fiát Birmingham-be íratja be gimnáziumba...

...Led Zeppelin
Bővebben: Led Zeppelin

„ Jimmy Page '68 nyarán szervezte új zenekarát, melybe Terry Reid-et akarta megnyerni énekesnek. Ő azonban a Twiddle sikoltozóját a ajánlotta maga helyett. Ex-Yardbirds-ös társa, Chris Dreja és a menedzser Peter Grant kíséretében Jimmy Page személyesen ment le Birmingham-be, ahol Plant a Tanárképző Főiskolán játszott aznap éjszaka a Hobbstwiddle-lel. Page-re nagy hatással volt az énekes és azonnal meghívta az elszegényedett Plantet elegáns, a Temze partján horgonyzó Pangbourne nevű lakóhajóra, hogy tovább ismerkedjenek. ”– Matt Snow, Q Magazin, 1990. május„

"Rögtön tudtam, hogy jó dolog sülhet ki abból, amit most csinálunk! Lemezeket hallgattunk, és arról beszélgettünk, hogyan látjuk a helyzetünket, a lehetőségeinket. Ekkor hallgattuk Muddy Waters-től a "You Shook Me"-t, a "Babe, I'm Gonna Leave You"-t Joan Baeztől - mindkettő nagyon tetszett nekünk - és a Fairport Convention-t."

Ez volt az az egymásra találás, amely évtizedek múlva is hatással volt a rockzenére, és amely elindított egy legendás barátságot és alkotótársi kapcsolatot.

A Led Zeppelinben együtt töltött 12 évük és '90-es évekbeli közös munkáik, illetve szólólemezeik és mással készült albumaik összevetése azt sugallja: egymás nélkül olyanok, mint a félkarú óriás, mint a törött szárnyú madár. Együtt pedig "olyanok a színpadon, mint két lobogó örömtűz, mint két lángoló máglya!" - írta '98-as turnéjuk egyik méltatója. Robert Plant tehát 20. születésnapjára ezt az ajándékot kapta. A Led Zeppelin tagja lett, amely még Yardbirds néven teljesítette a korábban lekötött skandináv turnét, azután pedig elkezdte saját pályafutását. Plant még ebben az évben, november 9-én megházasodott, majd rövidesen apa lett. Robert a zenekarba kerülve rövid idő alatt tündökletes pályát futott be. A rock-énekes archetípusa lett, a sztárok között is az egyik legnagyobb sztár. A zenekar légköre és a gyorsan jött szédületes sikerek szárnyakat adtak az egyébként sem gátlásos fiatalembernek. A dupla DVD felvételeit nézve különösen szembetűnő, ahogyan Robert Plant "lábra kap", és ráérez az énekes-frontember szerepre.

A Dán Rádió koncertjén 1969-ben, még nyurga kamaszként téblábol a mikrofon előtt, egyik lábáról a másikra billen, lábujjhegyen tétovázik, a kezei folyton útban vannak. Az 1970 januári, Royal Albert Hall-beli koncerten már lényegesen oldottabb, de felszabadultnak, fesztelennek még ekkor sem lehet nevezni színpadi mozgását. Az 1973-as Madison Square Garden-beli koncerten viszont már teljes fegyverzetében csillog a rockzene egyik legnagyobb hatású énekese. Azt még az ellenségei sem vonták kétségbe: a hangja egészen páratlan, az előadásmódja, az éneklés átéltsége, személyessége lenyűgöző. Ám ezt a rakás kivételességet még megfejelte lélegzetelállító megjelenése. A jólfésült és rendesen öltözött Beatles-ek után, a hibbantnak vagy magamutogató majomnak látszó, bármit magukra aggató '70-es évekbeli rockerek között, Robert Plant felhúzta feszes, a csípője csontját is alig takaró farmernadrágját, kigombolta virágos ingét - és a lábai előtt hevert a nőnemű koncertlátogató közönség. Megveszekedett utánzója, David Lee Roth, őrült igyekezetében, hogy Plant után betöltse a szex-szimbólum megüresedett trónját, szinte egy komplett orális aktust lebonyolított egyik klipjében.

Különleges kisugárzására hamar felfigyelt a korabeli média, s a jelzők, amelyekkel teleaggatták őt, jól idézik azt az elragadtatást, amely megjelenését övezte:...

...Plant-et temperamentuma, személyisége is alkalmassá tette a zenekari frontember szerepkörre. Jó humorú, harsány, élénken gesztikuláló nagy mesélő, aki minden körülmények között hamar a társaság középpontjává válik. Érdekes módon a zenekarról készült képeken - leszámítva persze a koncertfotókat - inkább befelé forduló, elgondolkodó portré rajzolódik ki róla. Míg a "nagy hallgatag", az "emberkerülő remete" hírében álló Jimmy Page többnyire teli szájjal nevet, de legalábbis mosolyog a fotók túlnyomó többségén. Robert Plant kivételes képességei és sokoldalúsága persze nem volt kuriózum ebben a zenekarban. Ennek ellenére (négyük szoros összetartozásán túl) pótolhatatlanságát bizonyítja, hogy a zenekar puszta létét, jövőjét is veszélyeztetve éveket vártak rá akkor, amikor személyes életének tragédiáin kellett túljutnia.

1975 nyarán, Robert Rodoszon nyaralt feleségével, két gyermekével és Jimmy Page Scarlet nevű lányával, amikor súlyos autóbalesetet szenvedtek. Robertnek eltört mindkét bokája, az egyik könyöke; felesége koponyatörés miatt napokig kómában feküdt, a gyerekek pedig könnyebb sérüléseket szenvedtek. Teljes felépülése csaknem másfél évig tartott. Eközben készítettek egy lemezt (nem is akármilyet: Presence), bemutatták filmjüket (The Song Remains the Same) - de nem koncerteztek, egészen1977 áprilisáig. Alig 4 hónap múlva, miközben Amerikában turnéztak, Karac Pendragon kórházba került. Plant azonnal hazarepült, de amikorra Londonba ért, kisfia meghalt. Robert a gyászév alatt meg sem jelent a nyilvánosság előtt, Jimmy egyszer szerepelt egy jótékonysági koncerten, Jones és Bonzo teljesen visszavonult. Szinte napra pontosan két évvel a tragédia után tértek vissza a színpadra. Bonzo egy év múlva meghalt; őt sem akarták pótolni senkivel - a zenekar megszűnt...."
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Robert_Plant)

Szóló karrierje alatt felélesztette régi, a Zep elötti csapatát, a Band of Joy-t, de csinált lemezeket és koncertezett Jimmy Page-el is. Volt szerencsém látni fiatalokkal körülvéve zenekarával és meg kell vallanom, férfi létemre könnyes volt a szemem az örömtől és művészetének élvezetétől.

Ipari zene a gyárban - a Les Tambours du Bronx az I. Zsolnay Fesztiválon

Les Tambours du Bronx - I. Zsolnay Fesztivál from simarafoto on Vimeo.

Tegnap született Bob Dylan

"Közel 60 éve kezdte pályáját a legendás énekes, minden idők legjobb dalának szerzője.

Bob Dylan – eredeti nevén Robert Allen Zimmerman – 1941. május 24-én született a Minnesota állambeli Duluthban. 12 éves korától már gitározott és 18 éves korára több zenekarban is megfordult. Egyetemi évei alatt mély benyomást gyakorolt rá Woody Guthrie énekes-zeneszerző Bound For Glory című életrajzi regénye. Később ennek hatására vette fel művésznevét is, melyet egy angol költőtől, Thomas Dylantől kölcsönzött.

Első lemeze a 60-as évek elején jelent meg a CBS-nél, ennek köszönhetően együtt játszhatott Joan Baezzel. Sikeres időszak volt ez számára, 11 lemeze jelent meg, méltán tükrözve tehetségét, amit még az a súlyos motorbaleset sem gátolt meg, melynek következtében nyaktörést szenvedett. Nagy sikerei között tartják számon a 'Hard Rain's Gonna Fall', 'Masters Of War', 'Like a Rolling Stone', illetve 'Blowin' in The Wind' számokat, melyek közül a 'Like a Rolling Stone' Amerikában és az Egyesült Királyságban is sláger lett, végleg megerősítve Dylan szövegírói hírnevét. Ez a több mint hat perces, zenei hidaktól mentes dal, megreformálta a sláger fogalmát. 2004-ben a Rolling Stonemagazin minden idők 500 legjobb dalának listáján az első helyen szerepelt.

A legnagyobb sikert Band nevű együttesével érte el, melynek búcsúkoncertjéről filmet is készítettek Last waltz (Az utolsó valcer) címmel, ahol Dylan színészi tehetsége is megmutatkozott.

A 80-as években kis időre visszavonult a külvilágtól és érdeklődési köre a vallás felé fordult. 1985-ben volt a nagy visszatérés, amikor számos híresség mellett ő is részt vett az etiópiai éhezés felszámolása érdekében szervezett Live Aid koncertsorozaton. Ez az esemény nagy hatással volt a zenészre, aki azóta is évente tart teltházas koncerteket Angliában.

Leglátványosabb művészi újjászületésére 1997-ig kellett várni, amikor is hét évnyi szünet után megjelent 30. stúdióalbuma, a Time Out Of Mind, amely rögtön bezsebelt három Grammy díjat. Zeneszerzői nagyságát az is bizonyítja, hogy szerzeményeiből az elmúlt két évtized alatt seregnyi nagyszerű feldolgozás készült.

Dylan 1988-ban indította útjára a The Never Ending Tour-t (Végtelen turné), mely – nevéhez hűen – a mai napig tart. Az elmúlt közel 25 évben több mint 2300 alkalommal lépett színpadra a folyamatosan változó show keretén belül."
(kulturpart.hu)

Most nézzünk meg egy részletet születésnapi partijának felvételéből, majd egy koncertet elég rossz minőségben és a végén meghallgathatunk pár dalt tőle.

Jó ünneplést!

On May 21rst, 2012, a bunch of us gathered at The Wild Goose here in Ashland Oregon for the 10th annual Bob Dylan's Birthday Bash Open Mike. All Bob, all night long. This is a video montage with snippets of just about everyone who played, including host George Clark and his wife Elizabeth, myself Gene Burnett, Steven Lindley, Craig Martin, Dal Carver, Jim Quinby, Dave Hampton, Sage Meadows, Jef Fretwell, Leo Hoersting, Late Night Larry, and Russ Rodriguez. One of funnest nights of the year, paying tribute to the master. We could probably do one of these every night for a month and not run out of great songs. My little camera doesn't really do it justice, especially sound-wise, but I thought it would nice for people to get some idea of what this event is like.

May 21rst, 2012.


Concierto de Bob Dylan, 06/07/1993. Plaza de Toros Huesca. Peña Alegría Laurentina


Copyright music and lyrics reproduced by kind permission of Special Rider. Slide show: Jewell Gardens, Skagway, Alaska - over 300 photos.

For original, exclusive performances by Bob Dylan, check-out the official channel at www.youtube.com/bobdylan

Songs (marked in hours: minutes: seconds):

All Along the Watch Tower (at 0:00:14),
Baby Blue (at 0:04:44),
Bob Dylan's 115th Dream (at 0:10:25),
Blowin' in the Wind (at 0:20:54),
Crash on the Levee - Down in the Flood (at 0:31:54),
The Day of the Locusts (at 0:37:10),
Desolation Row (at 0:45:00),
Don't Think Twice (at 0:58:55),
Down the Highway (at 1:06:18),
I Dreamed I Saw Saint Augustine (at 1:14:15),
The Drifter's Escape (at 1:19:46),
Farewell Angelina (at 1:25:50),
From a Buic 6 (at 1:33:25),
Gates of Eden (at 1:37:20),
Girl of the North Country (at 1:44:55),
Guess I'm Doin' Fine (at 1:51:03),
Hard Rain (at 1:57:32),
I Pity the Poor Immigrant (at 2:06:15),
I shall be Released (at 2:12:08),
If dogs Run Free (at 2:21:30),
It's All Right Ma -- I'm Only Bleeding (at 2:26:48),
John Westley Harding (at 2:39:58),
Lay Down Your Weary Tune (at 2:45:40),
Like a Rolling Stone (at 2:53:02),
Long Ago, Far Away (at 3:00:09),
Long-Distance Operator (at 3:05:25),
Love Minus Zero - No Limit (at 3:10:40),
Maggie's Farm (at 3:17:29),
Masters of War (at 3:23:12),
New Morning (at 3:31:41),
North Country Blues (at 3:37:44),
Odds and Ends (at 3:48:16),
On the Road Again (3:51:25),
One too many Mornings (at 3:55:10),
Only a Hobo (at 4:00:00),
Outlaw Blues (at 4:04:15),
Please Crawl out your Window (at 4:10:48),
Queen Jane Approximately (at 4:16:04),
Sad-Eyed Lady of the Lowlands (at 4:23:37),
Sitting on a Barbed Wire Fence (at 4:37:11),
Song to Woody (at 4:42:04),
Spainish Boots (at 4:45:49),
Stuck inside of Mobile (at 4:53:05),
Subterranean Homesick Blues (at 5:04:16),
It Takes a Lot to Laugh (It Takes a Train to Cry) (at 5:07:55),
The Times the are A-Changin' (at 5:12:07),
Three Angels (at 5:18:03),
Time Passes Slowly (at 5:28:46),
Tomorrow is a Long Time (at 5:35:56),
Walkin' down the Line (at 5:41:54),
Watching the River Flow (at 5:45:48),
When the Ship Comes in (at 5:52:05).

Jacques vagy a behódolás - Kolozsvári Állami Magyar Színház (POSZT 2004)

Eugène Ionesco: Jacques vagy a behódolás

Naturalista színmű

"Jacques, a család lázadója, a magát zseninek képzelő, minden megalkuvást mélyen elutasító fiatalember makacsságával őrületbe kergeti szüleit és nagyszüleit, mert elutasítja a nagy családi „szalonnáskrumpli-imádat” ősi hagyományát. Az apai kitagadás nem ingatja meg, az anyai könnyek, nagyanyai intések és nagyapai dalrafakadások nem hatják meg kőkemény szívét. Jacqueline húga ravasz módszerei is eredménytelennek bizonyulnak mindaddig míg Jacques magával az idővel, és annak múlásával szembesül, és elhatározza, hogy más módszerekkel küzd a családi nyomás és betöretés ellen: nem fogadja el a család által kiválasztott menyasszonyt, mert… nem elég csúnya. A család megbotránkozik, ám a jövendőbeli após és anyós felkészülten érkezett, Jacquesnak erre a rigolyájára is találnak megoldást, és úgy tűnik nincs kiút, be kell teljesülnie a násznak. 

Ionesco műve arra hívja fel a figyelmünket, hogy a legkisebb kompromisszum egyéniségünk felszámolásához vezet; hogy apokaliptikus világban élünk, amely felszámolta a kulturális értékeket, s amelynek egyetlen értékrendje az állati ösztönök kielégítése.

A bemutató időpontja: 2003. december 3.
Az előadás időtartama: 1 óra 20 perc

Jacques	Hatházi András
Jacqueline, a húga	Kézdi Imola
Jacques papa	Boér Ferenc
Jacques mama	Borbáth Júlia
Jacques nagymama	Mende Gaby
Jacques nagypapa	Senkálszky Endre
Roberte I, Roberte II.	Albert Csilla
Robert papa	Csíky András
Robert mama	Panek Kati
rendező	Tompa Gábor
dramaturg	Visky András
díszlettervező	Bartha József
jelmeztervező	Carmencita Brojboiu
zeneszerző	Könczei Árpád
ügyelő	Mányoki László
súgó	Bálint Zsófi
maszkok	Venczel Attila

A 2003/2004-es évad nagy sikernek örvendő előadását az UNITER (Román Színházi Szövetség) a 2003-as év Legjobb Előadásának Díjára jelölte. A Jacques, vagy a behódolás bemutatásra került a marosvásárhelyi TOPFEST Színházi Fesztiválon. A Tompa Gábor rendezte előadás nagy sikerrel vendégszerepelt Bukarestben a Francofon Színházi Fesztiválon és a Román Komédia Fesztiválján, valamint a Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztiválon. Ez a produkció képviselte színházunkat a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján, valamint a pécsi Országos Színházi Találkozón, ahol Pécs város Önkormányzatának Kulturális és Külügyi Bizottsága különdíjjal tüntette ki a Kolozsvári Állami Magyar Színházat a határon túli magyar színházművészet hírnevének elmélyítéséért, kiemelkedő teljesítményéért. Ionesco művét bemutattuk 2004 októberében a XI. Román Dráma Fesztiváljának keretében Temesváron.

Díjak:Thalia Open Festival - TOPFEST, Marosvásárhely, 2004KÉZDI IMOLA • Legjobb színésznőnek járó díj
CSÍKY ANDRÁS • Legjobb férfi mellékszereplőnek járó díj  Román Dráma Fesztiválja – Temesvár, 2004TOMPA GÁBOR • Legjobb rendezőnek járó díj
Díszlet-, jelmez- és maszktervezőnek járó díj: BARTHA JÓZSEF, CARMENCITA BROJBOIU, VENCZEL ATTILA"

(huntheater.ro)

Eugène Ionesco: Jacques vagy a behódolás - Kolozsvári Állami Magyar Színház (POSzT 2004) from simarafoto on Vimeo.
zene: SimaraZaj

Az underground muzsika alapja - Velvet Underground

"1966-ban alakult amerikai zenekar.
Eredeti felállás: John Cale cselló, basszusgitár, billentyűsök;

Sterling Morrison gitár;

Lou Reed ének, gitár;

Maureen Tucker dob, ütőhangszerek.

Ha New York undergroundjait (földalatti metróállomásait) járjuk, tapasztalhatjuk, hogy sem a falakat, sem a padokat nem borítja bársony. Azonban abban az esetben, ha a hatvanas évek közepén NYC művésztelepeit járjuk, könnyen előfordulhat, hogy rátalálunk a "bársony földalatti"-ra, a Velvet Undergroundra. Az együttes tagjai 1964-ban jöttek össze és később felvett nevükhöz hűen underground zenét játszottak. Olyan zenei irányzatot képviseltek, amely elvontsága miatt csupán nagyon keveseket ragadott magával. A csupán underground és művészkörökben ismert zenekarra 1966-ban olyan jelentős művész figyelt fel, mint Andy Warhole. Az együttes ekkori neve Andy Warhole's Exploding Plastic volt, majd később állandósult Velvet Undergrounddá. Warhole pártfogásával sikerült a zenekarnak a Verve kiadóhoz szerződnie. Andy Warhole a zenébe nem szólt bele, viszont hozott az együttesbe egy németországi énekesnőt, Nicot. Az együttes 1967-ben jelentette meg első albumát. Már az első korongon meg lehetett találni a zenekar jellegzetességeit, kiváló improvizáló képesség, hosszú szólók, a diszharmóniák és disszonanciák felhasználása elvont gondolataik kifejezése céljából. A feedback, az erősítő és a mikrofon vagy a gitár közti öngerjedés tudatos felhasználása, és végül az addig még rockzenészek által sem megénekelt témák megszólaltatása egyedi színfoltja volt a bandának. Az öt művész-zenész azonban mind más-más elképzelést akart megvalósítani. A legkomolyabb konfliktus Nico és a zenekar vezetője, Lou Reed (1944. március 2.) között alakult ki. Az egyetértés hiánya miatt Nico távozott, sikeres szólókarriert kezdett, amely 1988 júliusában agyvérzés miatt bekövetkezett haláláig tartott. A Velvet Underground ismét quartettként működött. Zenéjükben érdekesen ötvöződött a kemény és a lágy hangzás. Dalaik témájában megjelent a misztika és a flower-power jegyei, de gyakran írtak a városi élet realitásairól is. Viselkedésükkel és törekvéseikkel olyan alapokat fektettek le, amelyeket csak egy évtized múlva használtak fel és fejlesztettek tovább a punk és a new wave előadói. A négy bohém zenész azonban nem bírta sokáig együtt. 1968-ban távozott John Cale (1942. december 5.), és ő is szólókarriert kezdett akárcsak Nico. Helyére Doug Yule került. A zenekar még több változást megért, majd a 70-es évek elején felbomlott. A négy alapító tag közül hárman önállóan készítettek albumokat. Cale és főleg reed sikeres zenészek lettek, nagyon sok jó és sikeres lemezt adva ki. A Velvet Underground nevével 1985-ben ismét találkozhatunk, amikor teljesen váratlanul újraalakultak. 1990-ben szellemi atyjuk, Andy Warhole emlékére készítettek egy korongot Song For Drella címmel. Drella, - Warhole beceneve volt - a Cinderella (Hamupipőke) és a drakula szóból származott. A szólókarrierrek mellett 93-ban ismét összejött a nagy négyes és egy európai koncertkörutat követően kiadtak egy live albumot. Ezt követően igencsak megnőtt az érdeklődés irántuk, de Morrison 95-ös halála megakadályozta a folytatást. Még ugyanabban az évben a Velvet bekerült a Rock Hallhatatlanok klubjába. A Velvet Underground olyan együttes amelyet a mai napig csak kevesen és ugyancsak felületesen ismernek, annak ellenére, hogy nagyon nagy hatást gyakoroltak a rockzene fejlődésére."
(literatura.hu)

"A The Velvet Underground egy amerikai rockzenekar, mely 1965 és 1973 között működött. Leghíresebb egykori tagjai Lou Reed és John Cale.

Bár kereskedelmileg nem voltak sikeresek, a maguk idejének talán legbefolyásosabb zenekara voltak. Brian Enónaktulajdonítják azt a híres megjegyzést, hogy az az ezer ember, aki megvett egy Velvet albumot, utána mind késztetést érzett, hogy saját zenekart alapítson.

Az elsők voltak azon zenekarok közül, akik az avantgárd behatásokkal ötvözték a zenéjüket. Gyakran nyers és kemény hangzása sokakat befolyásolt a későbbi punk, hard rock és alternatív előadók közül."

(wikipedia)

25 évvel ezelőtt halt meg Andy Warhol, Lou Reed pedig 70 éves. Ebből az alkalomból készített lemezt a legendás zenekar dalaiból Rudolphe Burger. Most az Arte jóvoltából megnézhetjük az album koncert változatát.

Vágtázó Halottkémek (Privát Rocktörténet)

Ha már tegnap szóbakerűlt...

Városi lázadók - Clash City Rebels (Moveast 2008)

Az időgépem most 2008 őszére röpít vissza, a Moveast Filmfesztiválra, mikor a kísérő programok között először találkoztam a Clash City Rebels-el. Csak pár másodpercükbe került és visszaadták hitemet a punk zenében.
A hetvenes évek végének, nyolcvanas évek kultikus zenekarának, a Clash-nek a számait élik újra a színpadon. A punk-nak induló Clash Sandinista! című lemezét azóta beválasztották minden idők legjobb rock lemezei közé. Rock ez a javából, nyers, szókimondó, megalkuvást nem ismerő. Pécsi alteregói, a Clash City Rebels is így játsszák: durván erőteljesen, nem kímélve sem magukat, sem a közönséget. Lehetetlen nem velük tartani. Remélem, még lesz rá alkalmunk!
(Simarafoto)


Clash City Rebels (Moveast 2008) from simarafoto on Vimeo.

Színházi album - Az Ördög (Radnóti Színház 2002)

(Új sorozatot indítunk színházi album címmel, melyben időgépbe ülve mutatunk meg pár fotót hajdani élményeinkből, kis információval kiegészítve. - Simarafoto)




Molnár Ferenc
Az ördög


László CSÁNYI SÁNDOR
Jolán GUBÁS GABI
János SCHNEIDER ZOLTÁN
Az Ördög BÁLINT ANDRÁS
Elza SZÁVAI VIKTÓRIA
Selyem Cinka HÁMORI GABRIELLA
András KOCSÓ GÁBOR

Díszlet-jelmez: Horváth Judit
Dramaturg: Faragó Zsuzsa
Zene: Melis László
Asszisztens: Balák Margit
Rendezõ: FORGÁCS PÉTER

Bemutató: 2002. április 28.

"A huszonkilenc éves Molnár Ferenc, már ismert hírlapíró, de drámaszerzõként még teljesen kezdõ, egy bemutatott darabbal a háta mögött... megnézi Goethe Faustját és az a frivol gondolata támad: Mephistót frakkba öltöztetni, és belehelyezni egy untig ismert szerelmi háromszög, egy 20. századi pesti evidencia, a férj-feleség-a ház barátja hármasba, egy úgynevezett társasági vígjáték közepébe.
És Molnár Mephistója, Dr. Kovács néven, 1907-ben megjelenik a színpadon (játssza: Hegedűs Gyula), Az ördög című színdarabban, és fondorlatos trükkökkel, erõs élet- és emberismeretével, emberien gyilkos humorával összehoz egy régi szerelmespárt, szétválaszt hazugságon alapuló kapcsolatokat, zűrzavart okoz – és rendet teremt.
És mellékesen beröpíti Molnár Ferenc drámaírót a világhírbe, már 1908-ban olaszul, angolul, németül harmincnál is több színház játssza Az Ördögöt.
Molnár ördöge nem túlvilági figura, inkább ahogy Molnár fogalmaz, amolyan „ördög bácsi", de amit levezényel, az kellemesen izgalmas, kellõen mulatságos, és néha fölöttébb ismerõs. És mielõtt továbbmenne egy másik történetbe, rendet-rendetlenséget csinálni, még körülnéz, és azt mondja: „Voila" és igaza van..."
(radnotiszinhaz.hu)


Az Ördög - Radnóti Színház 2002 from simarafoto on Vimeo.

Elvis él!

"Elvis Aaron Presley (Mississippi, Tupelo 1935. január 8. – 1977. augusztus 16.) amerikai énekes, zenész és színész. Mint kulturális ikon, Elvis, a Rock 'n' Roll királya, vagy a Király néven is ismerik. Gyakorlatilag a világ leghíresebb könnyűzenei énekese mind a mai napig. Tizennégyszer jelölték Grammy-díjra, ebből hármat meg is nyert, valamint a Grammy Életműdíját is neki ítélték 1971-ben.

Karrierje 1954-ben kezdődött, amikor a Sun Recordsal dolgozott. Ő volt a rockabilly egyik legelső énekese, mely a gyors tempójú country, és a rhythm and blues keveréke. Később a RCA records adta ki dalait és első kislemeze, a "Heartbreak Hotel" 1956-ban jelent meg, hatalmas sikert aratva. Ezt további slágerek, sőt filmes szerepek követték.1958-ban katonai szolgálatot teljesített és emiatt átmenetileg felhagyott a zenés karrierrel.

Visszatérése a hatvanas években felemásra sikerült, ugyanis javarészt filmszínészként foglalkoztatták, azonban filmjeit és a hozzájuk tartozó filmzenei albumokat a kritikusok nem értékelték túl pozitívan. 1968-ban végül visszatért a zenei színpadra, és hét év kihagyás után ott folytatta, ahol abbahagyta. 1973-ban az ő koncertjét közvetítették először műholdon keresztül. Élete vége felé gyógyszerfüggőségtől szenvedett, amely megviselte szervezetét. Negyvenkét éves korában, 1977-ben hunyt el. 2011-ben a Fővárosi Önkormányzat Budapest díszpolgárává avatta."

(hu.wikipedia.org)

És végül egy teljes film 1981-ből elvis életéről:

A tanú - 84 éves lenne Bacsó Péter

"84 éve született Bacsó Péter (Kassa, 1928. január 6. – Budapest, 2009. március 11.) A tanú Kossuth-díjas rendezője.

  Édesanyja Palotai Boris írónő volt, tőle örökölte a szépérzéket, kultúra iránti fogékonyságot. Családja a negyvenes évek elején költözött Budapestre, ahol először színházrendezőnek készült (1946-ban sikeresen felvételezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára), majd átiratkozott a filmes szakra.
  1950-ben kapta kézhez rendezői diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Fehér Imrével, Makk Károllyal, Kovács Andrással együtt. Azonnal dramaturgi állást kapott a Filmgyártó Nemzeti Vállalatnál (a későbbi Hunnia Filmstúdiónál).
  A dramaturg-státusban tevékenykedő Bacsó fáradhatatlanul írt, átalakított, szórta az ötleteket, nem marad ki szinte semmiből. Keze nyoma felfedezhető az azóta persze devalválódott filmeken. Részese lett a magyar film újjászületésének, forgatókönyvíróként a legsikeresebb Fábri Zoltán 1958-ban készült Édes Anna című filmjében volt.
  Nemzedéktársaihoz hasonlóan ő is merész, éles művekkel vette ki részét a hatvanas évek magyar "új hullámából", mégis ritkán említik e korszak vezéregyéniségei között.
  Már alig várta a pillanatot, hogy végre rendezhessen. A mélyvízbe 1963-ban került: a Nyáron egyszerű (1963) fiatalok hétköznapjait örökítette meg kedves, bár helyenként dadogó közvetlenséggel, oldott hangvétellel, derűs epizódokban, két főszereplőjét amatőrök játszották. Később is gyakran választott fiatalokat hősnek.
  Hasonló témájú volt a Szerelmes biciklisták (1965), a Nyár a hegyen (a film 1968-ban elnyerte a San Sebastian-i filmfesztivál Ezüst Kagyló díját), mintegy előkészítve a komorabb hangvételű, a fiatalok öngyilkossági hajlamának mozgatórugóit kutató Fejlövést (1967), amely meghozta számára az igazi kiugrást. A Forró vizet a kopaszra! (1972) c. filmje az akkor még kevéssé ismert Steven Spielberg Párbaj című thrillerét maga mögé utasítva – 1972-ben a Taorminai Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíját kapta.
  Igazi hangjára, a szatírára a hatvanas évek végén készült munkáiban talált rá. Az 1969-es A tanú, amely a koncepciós perek dermesztő világát ábrázolta tragikomikus felfogásban, tíz évig porosodott dobozában. A sokáig csak zárt vetítéseken bemutatott alkotás végül óriási sikert aratott és a mai napig kultuszfilmnek számít. Bacsó Péter számára a „feloldozást” A tanú 1981-es cannes-i sikere jelentette. A szatíra folytatását Pelikán gátőr rendszerváltás utáni kalandjaival Megint tanú címmel 1994-ben forgatta.
  Szívesen olvasna még Bacsó Péter filmjeiről? Itt megteheti."
(forrás: kulturpart.hu)


Mi pedig leghíresebb filmjét osztjuk meg teljes egészében:

A kultuszfilm teljes egészében! A folytatás a "Megint Tanú" (1994) itt nézhető meg:
http://www.youtube.com/watch?v=w8WHAc_CHac
Pelikán József hithű kommunista, aki végigharcolta elvbarátaival a vészterhes éveket. Most, győzelmük után, a személyi kultusz idején, gátőrként is elkötelezett munkát végez. Lecsap az orvhorgászra, akiről kiderül, régi barátja és harcostársa, Dániel Zoltán, aki jelenleg miniszter. Épp ez a kedves barát buktatja le akaratán kívül, amikor feketevágás miatt megjelenik a hatóság. Pelikán börtönbe kerül, ahonnan egyre magasabb beosztásba helyezik. Ő lesz a vidámpark, az uszoda, majd később egy narancstermelő gazdaság igazgatója. Természetesen mindez nem ajándék. Virág elvtárs minden alkalommal hangsúlyozza, hogy egyszer még kérnek Pelikántól valamit. És ez az egyszer el is érkezik, amikor Dániel Zoltánt koholt vádakkal letartóztatják.
Bacsó Péter filmszatíráját tíz évig dobozban pihentették bemutatása előtt.