Ami Prágából maradt...

Fotósunk ezzel a csendes videóval állít emléket ellopott munkaeszközeinek. Ezek a képek a telefonján maradtak. Másfél perc: csak csend és képek.

... a maradék a rablás után... (csendes tiszteletadás az eltulajdonított munkaeszközöknek)

Prága 2016

De hol vannak a Lumnicernővérek? - még 1 kis segítség

De hol vannak a Lumnicernővérek?

... de hol vannak a Lumnicernővérk?
A helyes megfejtők között kisorsolunk. A csúnya megfejtők is kapnak valamit.
A bennfenteseknek csitttttttt!!!!!!!











Na, könnyítésül még 1 kép:

Sissyvel a Szigetközben

music: LaramiS - debu
from album "Underwater Music"

Both Miklós: Kínai Utazófilm

Ehhez nincs mit hozzáfűzni! Nézzétek, hallgassátok! Rakjátok ki nagy TV-re, vagy csak dőljetek hátra és hunyjátok be a szemeteket!
Jó feltöltődést, tartalmas szórakozást!


Yang Ji Ma 央吉玛 - voc
Both Miklos - gtr
Chen Zhi Peng - perc

mix - Hidasi Barnabás
külön köszönet az Audio-Technica Magyarországnak!
film by Nicky Almasy

Prágai pillanatok - villámlátogatás

Utolsó itthoni esténken Trip-eltünk egyet Random az A38-as hajón. Jávorék megint remek formában voltak!... Hajnalban az első metróval irány a vonat és már robogtunk is Prága felé...

Az úton esett, de Prága napsütéssel fogadott és 15 perces séta után elfoglaltuk szállásunkat az Óváros közepén, a piac mellett. Kicsit rendbe szedtük magunkat és irány a felfedezés. Az első benyomások: rengeteg turista, ennek ellenére tisztaság mindenhol - főleg Budapesthez képest -, mívesen felújított épületek, nyugalom, tolerancia (az autósok nem dudálnak, nem kiabálnak, türelmesen kivárják míg észreveszed őket és ellépsz), girbegurba kanyargós utcák, boltok, árusok, mutatványosok és zenészek mindenütt, a város régi kerületeibe varázsolt hatalmas látványosság, mindez nem tolakodóan, természetesen, kulturáltan. Ahoj, Bobacsek!

Első sétánk - a délután -, a hangulat feltérképezéséről szólt, a második, az esti már célzott volt, az Arany Tigris, Hrabal egyik kedvenc törzshelye és az Ungelt Jazz Club.

- Itt van! Az Arany Tigris! - mutatok diadalmasan Hrabal egyik törzshelyére Prága Óvárosában, melyet térképemlékeimre hagyatkozva hotelünktől 4 percre találtunk meg. Milan, a testes törzsvendég mosolyogva nézi vonulásunkat a bejáratig, ahol cipőkanállal kell bepréselnünk magunkat a füstös, zajos terembe. Hosszú asztalok mellett egymással szemben 100 Pepin űl és próbálja túlharsogni a többieket. Lárma, cigarettafüst és sörszag - nem is lehet más italt kapni -, igazi békebeli kocsmahangulat, azonnal otthon érezzük magunkat! Természetesen szabad hely nincs (álló sem sok), a pulthoz szorulunk, ahol a testes csapos bőrkötényben, megállás nélkül, gépiesen csapolja tele a korsókat. Látszik, hogy fáradt, csak akkor mosolyodik el néha, ha egy-egy törzsvendég kezet nyújt neki. A pincér szó nélkül félretol minket és a pultra csapja az üres korsókat, hogy telikkel folytathassa végtelen útját. A csapos ránk szól, nem állhatunk ott és mi kicsit elveszetten arrébb ódalgunk, tanakodva, hogy így hogyan jutunk Prága legrégebbi söréhez?

Ekkor lép be Milan, aki minket észrevéve lesöpri a pultnál álló kis asztalt és rendetcsinálva a tömegben az állóhelyre invitál. 

- Beer? - kérdezi és már fordul is a fáradhatatlan csaposhoz. Mikor mellélépek - nekem úgy tűnik -, franciául szól hozzám, ezért így válaszolok:

- Un peu.

Értetlenül néz rám, megismétli a kérdést, én a választ. Kicsit elgondolkodik, majd óvatosan megkérdezi:

- Mágyár?

A helyeslésre felderül az arca, magyar szavakat kezd sorolni és bemutatkozik:

- Milan. Te?

Mikor megkapjuk a sörünket odébbáll, így mi nyugodtan iszogathatunk, körülnézhetünk.

Az Arany Tigris az Óváros turistaútjaitól kicsit arrébb fekszik, így viszonylag védve van az „idegenektől“. Nem is hallunk a cseh-en kívűl más beszédet. Néha benyit egy-két bóklászó, de a tumultust látva visszafordul. A helyiek kedvenc helye, az irodalmárok törzskocsmája. Hrabal még Bill Clintont is elhozta ide, Havel társaságában. 

Mellettünk egy zenész srác mosolyog korsójával a kezében, gitárja mellénk támasztva. Másnap már asztalhoz is jutunk majd és ha még egy napot maradhatnánk, már valószínűleg mi is kézfogással búcsúznánk a csapostól...

Az Ungelt Jazz Club-ban enyhén fekete csoki utóízű fekete sőrrel és a legendás cseh blues gitáros, Luboš Andršt zenekarával, a Luboš Andršt Blues Band-del találkoztunk. A sztenderdek mellett a 60-as, 70-es évek underground zenéjét játszották igen csak jól, egy remek énekes orgonistával, akinek hangja hol Robert Plant-et, hol Steve Winwood-ot idézte. Jó zárása volt ez ennek a hosszú, fárasztó napnak!

Látogatásunk fő napján a Károly hidat vettük célba. Szinte csak sodródni lehetett a tömegben, ezért mi alternatív útvonalon jutottunk el a célhoz, ahol visszamerültünk a forgatagba. Ezt már fotósunk fényképezőgépe sem bírta, önállósította magát és soha nem használt beállításokkal, össze-vissza kezdett dolgozni nagy rémületünkre. A délutánt a várra kellett volna szánni, de mi a híres és sokak által ajánlott Zsidó Negyed mellett döntöttünk. Mint kiderült, rosszul (vissza a hídon és kóborlás), mert bár benne jártunk, de nem találtuk azokat a csodákat, amik híressé tették. Persze lehet, mi voltunk a balf... Viszont a vár alatt eltaláltunk a Lennon Fal-hoz, ahol egy valószínűleg önjelölt gitáros énekelt hangulatosan és jól Lennon dalokat. Pihi egy kedves étteremben és az elrontott keresgélés után a híres Asztrológiai Óra oldozott fel minket, ahol a Halál csengettyűjére az apostolok óránként megáldják a várakozó tömeget. Ezzel az áldással alapoztunk megint „Hrabal kocsmájában“ az esti Hard Rock Cafe-s koncertre, ahol az italpult mögötti színpadról a banda „U2 és környékét“ játszott meglehetősen hitelesen. Utána rock disco - Woodstock és környéke a reklám szerint -, és mikor a DJ észrevette, mennyire élvezzük, nekünk is elnyomott pár nótát. (A Purple Haze nem csak egy Jimi Hendrix nóta, hanem koktél is!... Haha!)

Utolsó fél napunk már a búcsúzással telt. Próbáltuk a környéken bejárni azokat a helyeket, ahol még nem voltunk, ajándékok az itthoniaknak, majd a repülőtérre emlékeztető állomás - a Liszt Ferenc Reptér kisebb és ellátatlanabb! -, és a borzalmas MÁV-SZART szerelvény. Prága is búcsúzott tőlünk, ahogy felszálltunk a vagonba megnyílt az ég és özönvízzel árasztotta el a várost. Minket siratott vagy mi sírtunk? Volt miért! A kocsiban nem működött a légkondi - ablakot meg nem lehet nyitni -, a szemetesek túlcsordultak, a WC-k nem kevésbé, vagy víz nem volt, a bejárati ajtók beszorultak az utasokkal együtt, az állomásokon mindenki rohangált, hogy hol tud leszállni, 60 perces késés, így 8 órát töltöttünk a MÁV-SZART (na, ez volt a mellékhelységekben) fogságában. Ez nem Kisköcsög és Nagyköcsög között közlekedő vicinális, hanem EuroCity, vagyis nemzetközi járat!

Pest a szokásos örömmel fogadott: a 7-es buszon egy részeg asszonyság belekötött egy mosolygó külföldi diákba, alig lehetett leállítani...

Prágai pillanatok from simarafoto on Vimeo.
a Zlaténo Tigra-beli fotókat Xénia készítette

Photos in Zlaténo Tigra by Xénia

Hamaros túra hrabalosan Prágában

Ma szerkesztőségünkből páran Prága felé kötik fel az útilaput a vonat kerekei alá, hogy látnivalókban, zenében és jó fajta hrabalos cseh sörökben kifáradva hamarost megosszák velünk kalandjaikat. Reméljük, nem fogják magukat csehül érezni! :)

Szomszédolás - Eszék (Osijek) 2013

Úgy néz ki, ebből sorozat lesz! Voltunk már Kassán, most Eszéken és majd megyünk...

A délszláv háború előtt jártunk utoljára Eszéken, ideje volt újra felfedezni déli szomszédunkat, így villámlátogatást tettünk. Ennek a szűk öt órának látjátok most a képi lenyomatát.
A benyomások? A határ túloldalán meglepődtünk, mert minden út és irány sűrűn ki volt táblázva, a térképet elő sem kellett vennünk. (Itthon néha térképpel is nehéz eligazodni és a GPS is megtréfálhatja az embert.)
Osijek, vagyis Eszék kicsit megváltozott az emlékeinkhez képest, nagyon jó benyomást keltett. Sok mindent felújítottak, de azért megmaradtak a múlt szomorú emlékei is: a belövéses ház képét Xénia készítette. ( És a villamost!) A belvárosban egymást érik a kiülős-lazulós vendéglátó teraszok (nem csak egy utcában!), amik a kora szombati délután ellenére sem konganak az ürességtől. Mindenhonnan nyugalom és derű árad. Az emberek mosolyognak és ismeretlenűl is megszólítanak. Pedig ők sem élnek jobban mint mi, de boldogabbnak és nyugodtabbnak tűnnek.
A végén úgy gondoltuk, hogy az előbb kóstolt remek horvát sörből viszünk haza pár üveggel, ezért a szomszédolást az egyik(!) város széli hatalmas plázában fejeztük be. És mivel remekül tudtunk tájékozódni, ezért másik úton és másik határátkelőn jöttünk haza gondtalanul.
Egy kicsit azóta irigyeljük déli szomszédunkat...

Eszéki hangulat 2013 from simarafoto on Vimeo.

Dubaiban a Golestannal

Elkísértük a Golestan zenekart dubai koncertjére. VJL(ab) képviselt minket, mert ő volt a felelős a koncert vizualitásáért. (Na, ebből egyenlőre semmit sem fogunk mutatni.) Mint a képen látjátok a  színpadra felpakolták a perzsa újév hagyományos kellékeit, a zenekar mögötti-feletti vásznon pedig szerencsés tudósítónk mozgatta meg a képzeletet és a képeket. Az útról most meséljen Ő.

Az elkészült fotók alapján próbálom rekonstruálni a történteket, kiegészíteni a látványt.
Délelőtt 11-kor indultunk és hajnali egy után szállt le a gépünk a dubai reptérre, ahol szokás szerint virággal és öleléssel fogadtak.  Végre egy kis meleg! A hosszú tél után jó volt kinyújtózni a párás, 25 fok hűvös éjszakában.
Szállásunk a Four Points by Sheraton 37. emeletén volt a pénzügyi negyedben - Eric, a szálloda igazgatójának jóvoltából -, innen készültek másnap reggel az első fotók. Majd ez a "reggel" lassan ebédidőbe torkollott és már összeszedetten autóztunk egy nemrég nyílt perzsa étterembe, ők gondoskodtak az ellátásunkról. Terülj-terülj asztalkám: kebab különlegességek, bárányok, halak, rákok és fantasztikus rizsek. Ezután autós városnézés keretében feltérképeztük azokat a helyeket, ahol a zenekar videót fog forgatni: például egy pár méteres ódon várfaltöredék köré épített archaizáló kulturális negyedet, kiállítóterekkel, színpadokkal, kávézókkal. Vacsora előtt és után készülődés a koncertre, vagyis próba....
Reggel megint a megunhatatlan látvány az erkélyről... Meglátogatott fő szponzorunk és segítőnk Témur kislánya is, aki szűk körben gitártudását is megcsillogtatta. Gyorsan készítettem pár fotót csodás szemeiről az Az Engo (Szemeid) dalhoz. Mivel Ghodrát és a zenekar a távolság miatt ritkán találkoznak, ezért ez a nap a próbáé volt. A lemenő nap fényében mielőtt elindultunk volna a bazárba, készült egy kép fő segítőnkről, barátunkról, Farshidról. Egy kis hajózás, friss kókusztej, közös fotó és a bazár örömei közé becsúszik egy fél fülű cica képe is...
Az új nap Alíz teázós képével kezdődik, majd egy közös fotó Ghodráttal, segítőinkkel, a zenekar női részével és egy 92 éves hölggyel, aki a forgatási engedélyeket intézte a kulturális negyedben, ahol egy fesztiválra készültek. Majd jön pár kattintás a szálloda halljáról és a lent már sötétbe burkolózó város tornyain megcsillanó búcsúzó napsugarakról.
Reggeli fények, reggeli képek. Ti melyik házat választanátok? És a koncert az Emirates Mall-ban levő DUCTAC színházban. (Hamarosan saját produkcióban mutatják be a Sweeeney Todd-ot.) Csak a szünetről vannak képek - közben dolgoztam -, amikor a BBC nyugdíjas munkatársa megajándékozza a zenekart (csak ezért utazott Dubaiba). Nagy a siker, nagy az öröm, nagy az elfáradás, ezért másnap pihi a Perzsa-öböl partján (március 15.). Este pedig kipróbáltuk a híres dubai metrót: a síneket elzáró zárt peront, az állomástól a Burj Khalifa-hoz vezetó több kilométeres mozgójárdát. Kétszer megnéztük a vízsugarak táncát, majd a turista bazárt (a fáradt fiúk az illemhely előtt várnak) és kicsit törődötten haza...
Az utolsó teljes napot a zenekar forgatással töltötte, mi közben meglátogattuk a hal- és gyümölcspiacot (azok a furcsa valamik az elején szárított halak), az aranybazárt és elhevertünk a már ismert kulturális központban. Este a lányok még felpróbálhattak egy 600 000 forintos és egy feleannyi fekete lebernyeget.
a búcsú délelőttjén még hajóztunk egyet az öbölben, majd szállodánk 43. emeleti tetőteraszáról kaptam lencsevégre a várost. Eric is megérkezett, átvette ajándékainkat, meghallgatott egy dalt és jó utat kívánt.
Az utolsó képek a dohai reptéren készültek, ahol 6 órás átszállásos várakozás után talált ránk a hajnal, hogy hazarepítsen.
(VJL(ab))

Dubaiban a Golestannal, 2013 from simarafoto on Vimeo.

Március 15

Így ünnepeltük március idusát a Perzsa-öböl partján. Rendesek voltak az arabok, ők is ünnepeltek... (a muszlimoknál a péntek a vasárnap... :) )

Dubai - kiküldött tudósítónk jelenti

- Alice csodaországban - mondta Alíz mikor megérkeztünk. Most csak a panoráma a lakosztály erkélyéről, holnap a koncserto grosso és a részletek is jönnek hamar...
Legyen szép napotok!
(Tán Egy Balkáni)

Egy kis nyár - Athén és környéke

Attila hívott minket Hellászba, kicsit pihenni, kicsit besegíteni a filmstúdióba, sokat beszélgetni és mászkálni. Tehát repülőre pattantunk, hogy uzozgatás közben hegytetőről bámuljuk az Égei tengert...
Azóta Attila sajnos eltávozott, nehezen múló űrt hagyva Angelaban és bennünk...:(


Athén és környéke from simarafoto on Vimeo.

3 pécsi templom - 2. Miasszonyunk templom

"...A három templom a Mindenszentek temploma a Tettye utcában, a Lyceum templom a Király utcában és a Miasszonyunk templom a Szent István téren. A Mindenszentek templom kőhajításnyira esik a városfaltól, a másik két templom a történelmi vásormagon belül található. Mégis mindhárom kívül esik némileg mind a pécsiek, mind az idelátogatók látókörén. Még a Lyceum templom a legismertebb, lévén viszonylag nagy templom, ahol mindennap van szentmise és rendszeresen tartanak benne esküvőt, keresztelőt, gyászmisét. De már a másik két templom nem is nyitja meg kapuit minden nap, kevesen látják őket belülről. Mindhárom templom sajátos hangulatú, viszonylag egységes képi világú..."
(Békési-Marton Csaba)

Miasszonyunk templom

A 19. században épült, a Sétatér déli részén található (tudom, nem pontos helymeghatározás, de akik nem ismerik a várost, így találhatják meg önállóan legkönnyebben). Mellette rendház is áll, ami ma iskola.


3 pécsi templom - 2. Miasszonyunk templom from simarafoto on Vimeo.

Régen és most - Balaton

Hölgyeim és Uraim, szigetek vannak a Balatonon!


A "szakemberek" szerint a szárazság miatt, a balatoni lakosok szerint az elhibázott Sió leeresztések miatt. (Az a fránya eső meg elfelejtett esni! Hu!) A vízügyes szakemberek szerint pedig a hosszú idő óta rossz vízügyi döntések és a megszüntetett öntözési rendszerek miatt okoz mostanában annyi kárt az aszály. (Nem baj, majd az állam és az Unió kifizeti, mondja sok kárvallott karbatet kézzel, tisztelet a kivételnek.)
Mindenesetre Xénia képein látszik, hogy a Balaton most hogy néz ki.


Hogy milyen volt az átkos hatvanas-hetvenes években, azt pedig nézzétek meg az alábbi filmen:


Életképek a '60-as, '70-es évekből

A Budapest retró I-II. után elkészült Papp Gábor Zsigmond Balaton retró című filmje, hiszen Magyarország másik fő turisztikai nevezetessége gyakran szerepelt a '60-'70-es évek reklámjaiban és filmhíradóiban. A Balaton típusfigurákat is teremtett: a "balatoni fagylaltárus" és a "balatoni lángossütő" a letűnt rendszer éveinek gyorsan meggazdagodó, irigyelt, de kissé lenézett első magánvállalkozói voltak. Filmünk öt fejezetben mutatja be a balatoni nyaralást és örömünkre egy régi Anna-bálból is láthatnak részleteket, megmutatva, hogyan szórakoztak anyáink és apáink 1967-ben.

A film négy fejezetben mutatja be a balatoni nyaralást a Kádár-korban:

1. Balatoni üdülők (SZOT-üdülők, nyaralók, vikendházak)
2. Balatoni táborok (uttörőtáborok, KISZ-táborok, épitőtáborok)
3. Balatoni turizmus (szállodak, kempingek, szobakiadók, vendéglők, csárdák)
4. Balatoni sport (vitorlázás, horgászat, úszás, korcsolya, fakutya, jégvitorlás)
5. Balatoni rendezvények (Füredi Anna-bál, badacsonyi szüret, fodrászverseny)

3 pécsi templom - 1. Lyceum templom

"...A három templom a Mindenszentek temploma a Tettye utcában, a Lyceum templom a Király utcában és a Miasszonyunk templom a Szent István téren. A Mindenszentek templom kőhajításnyira esik a városfaltól, a másik két templom a történelmi vásormagon belül található. Mégis mindhárom kívül esik némileg mind a pécsiek, mind az idelátogatók látókörén. Még a Lyceum templom a legismertebb, lévén viszonylag nagy templom, ahol mindennap van szentmise és rendszeresen tartanak benne esküvőt, keresztelőt, gyászmisét. De már a másik két templom nem is nyitja meg kapuit minden nap, kevesen látják őket belülről. Mindhárom templom sajátos hangulatú, viszonylag egységes képi világú..."
(Békési-Marton Csaba)

Lyceum templom

"A pécsi pálosok építette Lyceum templom 1756-ban készült el, a helyén korábban Szentháromság-templom állt, amely a 17. századra elpusztult..."
(Békési-Marton Csaba)


3 pécsi templom - 1. Lyceum Templom from simarafoto on Vimeo.

Kassai képek

Mikor Öregnél jártunk látogatóba, átugrottunk kicsit sétálni, sörözni és borovicskázni Kassára.
Így fogadott minket a történelmi belváros:

Kassa from simarafoto on Vimeo.

Mozdulj!

"Irány a Balaton! Tandemes kerékpártúra vak-és látás sérült barátainkkal.

Kedves Barátaink, Leendő Útitársaink, Mozduljosok!

Ismét eltelt egy év és immár 2. alkalommal rendezi meg Egyesületünk a Balaton körüli kerékpártúránkat. Ahogy azt tavaly tettük, idén is tandemekkel fogunk tekerni, hiszen velünk tartanak látássérült barátaink is. Az együtt töltött 3 nap remek lehetőség lesz arra, hogy ismét jókat beszélgessünk, megcsodálhassuk a tájat, együtt csapjunk bőséges reggeliket, és persze tekerjünk és tekerjünk. Útközben pedig, ha megéhezünk, megkóstolhatjuk a gurulós-tekerős-és száguldós szendvicseket is, attól függően, ki milyen tempót választott.
Biciklitúránk célja a sport és a közös élményszerzés mellett a figyelemfelkeltés is. Ahogy az már tavaly is bebizonyosodott, a sport közelebb hozott minket egymáshoz. Dobjuk hát félre az autót, és pattanjunk biciklire újra veletek!
Várjuk a jelentkező látássérülteket és a látó segítőket is minél előbb!

Túránk ideje: 2012.augusztus 18-20. (szombat-hétfő)

0.nap: 2012.augusztus 17., péntek, délután ( akinek van kedve munka után velünk tartani )
• Siófokon egyik biciklis társunk vár minket vadpörkölttel
• Balatonlellén a tavaly ültetett emlékfánk megnézése, egy kis emléktábla elhelyezése
• alvás Rádpusztán

1.nap: 2012.augusztus 18. szombat
• Indulás: 9.30-kor Rádpusztáról
• Fonyód-Balatonfenyves-Balatonmáriafürdő-Balatonberény-Keszthely
•jó idő esetén fürdés a Balatonban
• érkezés a délutáni órákban Keszthelyre, borkostoló

2. nap: 2012.augusztus 19. vasárnap
• Indulás:9.30-kor
• Vonyarcvashegy-Balatongyörök-Szigliget-Badacsonytomaj-Révfülöp-Balatonakali-Balatonfüred-Balatonalmádi
• érkezés a délutáni órákban Balatonalmádiba
• részt veszünk a borfesztivál programjain, a tavaly ültetett emlékfánál emléktábla elhelyezése
• a szállásunkon közös bográcsozás

3. nap: 2012. augusztus 20. hétfő
• Indulás 9.30-kor
• Csopak-Balatonfürd-Tihany-Szántód-Balatonboglár
• komppal át Szántódra
• visszatekerünk Rádpusztára
• hazaindulás a délutáni órákban

Lehet a túrára becsatlakozni akár egy napra, akár csak egy szakaszra is, hiszen minél többen vagyunk, annál jobban fel tudjuk hívni rendezvényünk céljára a környezetünk figyelmét!
Becsatlakozási pontok:
• szombat reggel: Balatonboglár, Rádpuszta
• vasárnap reggel: Keszthely
• hétfő reggel: Balatonalmádi

Minden támogató és segítő ötletet szívesen fogadunk!
Várjuk azok jelentkezését is, akik nemcsak tandemezni szeretnének, hanem saját biciklivel bringáznának egy jót velünk!

A biciklitúrával kapcsolatos bővebb információ:

dr.Tálos Marianna: 06/30-9362-798
Tálos Mónika: 06/20-359-6259
mozdulj@hotmail.hu

SZERETETTEL VÁRUNK MINDEN TEKERNIVÁGYÓ KALANDORT!"
(http://mozduljegyesulet.blog.hu)

Alara Festival 2012 - otthon, édes otthon

Ahogy múlnak a napok, egyre kevesebb időnk marad bármire az állandó izzadáson kívül. Ez most kettő az egyben, két nap (vagyis másfél) története, egy pici összefoglalással.
Utolsó este még koncert, ezért ez a nap a felkészüléssel telik, mert Alízt is pótolni kell, akinek előbb kellett hazautaznia. A próba után a helyszínen tudjuk meg, hogy hiába akartuk megmenteni a helyzetet, a zenei igazgató hirtelen mást gondolt: minden zenekar játsszon egy keveset. Így újabb átszervezések és Peti hathatós segítségének köszönhetően lassan összeállt a buli. (Mindenki dolgozott valamit, így fotó nem nagyon készült róla. Váratlan helyzetek megoldásában jók vagyunk...) Éjjel egy tájban keveredtünk vissza a szállásra és lehűtendő magunkat és a feszültséget csoportosan csobbantunk az öböl hűs vizében.
Másnap már csak a pakolás és ajándékok beszerzése maradt, majd a búcsú a másik, még maradó magyar zenekartól és a Turkish Arlines szállt rendelkezésünkre.
Ez a fesztivál az első volt a tervezett sorban, így magán viselte az összes gyermekbetegséget amit lehetett, de ezeket a jövőben orvosolni fogják. Az ellátás fejedelmi volt, nem lehet okunk panaszra. A vendéglátók kedvesek, próbálták megoldani a felmerülő problémákat. A zenei kínálat stílusában vegyes volt, a nyaralók igényeihez igazodott. Minden elfogultság nélkül meg kell állapítanom, hogy a legszínvonalasabb koncerteket a magyarok adták: a Golestan és a Csőke Renáta Quartet. Természetesen minden fellépő kitett magáért! Új barátságok születtek és a régik sem szakadtak meg ezen a napos, meleg, párás, vidám, újszülött fesztiválon.
Szép emlékekkel hajthattuk fejünket megszokott párnánkra (otthon, édes otthon) és álmodhattuk magunkat vissza az Alara Hotel paradicsomi kertjébe.


Alara Festival 2012 - kettő az egyben from simarafoto on Vimeo.

Alara Festival 2012 - tengerre magyar!

Imádom a tengert!
Ezt a levelet egy habokon hintázó hajó fedélzetéről írom a tatban rostolt húsok után, a távoli, párába vesző partoknak háttal, bámulva a végtelenbe. Török zene korbácsolja a hangulatot, a felső fedélzeten a Golestan próbál valamit klippenteni, itt, a nyitott fedélzeten kellemesen jár a levegő. Mára ezzel leptek meg minket vendéglátóink és egy halvacsorás beach-partyval visszaérkezésünk után. Lesz még valami koncert is, de nem írok előre a medve bőrére, majd nyugtával dicsérem a napot (a NAV örömére). (Ez a pallérozott stílus annak köszönhető, hogy kipróbáltuk mit isznak a tengerészek a csáj mellé...) Most bámulom tovább a vizet és a folytatást egy más állapotra bízom...
... A más állapot. Tele hassal a kerti bár (meeting point) lassan csendesülő magányában. Halvacsora a parton rakival, majd kiderűlt, ma nincs koncert. Persze a Golestan ezt nem hagyhatta annyiban, rögtönzött egy kis zenélést a bárban, ahol a főnökséget is megtáncoltatta. Holnap megint koncert...
Most a távoli disco tuc-tuc-a és a kabócák ringatnak lassan álomba...


Alara Festival 2012 - hajózás from simarafoto on Vimeo.