Szabó Balázs és Bandája nagy „Zaj“-t csapot az érdeklődők legnagyobb megelégedésére.
A Kelet-Európa Vurstli befagyasztotta az időt az ötvenes éveknél (hamisan sugalva, hogy negyven évig az ötvenes években éltünk). Húsz év körüli fiú mesélt a hajdani életről és a kommunizmus rémtetteiről. (Biztos sokat tudhat róla. Egyszer már hazugságok és önáltatások nélkül szembe kellene néznünk a múltunkkal és leszámolni azokkal a baromságokkal, hogy itt negyven évig tilos volt a karácsony! Akkor én - sokad magammal - nagy ellenálló voltam az éjféli miséken! Követelem a kárpótlásomat!) Azt is magyarázza meg valaki, hogy a Kelet-Európai Vurstliba hogyan kerül a Zanzi Bár, az arab kávézó?
Kicsit hümmögve vettük az irányt a mocskos és aljas fráterek (és borzok) felé, hogy a Skunk Anansie megőrülésébe vessük magunkat. Az énekesnő pedig a tömegbe vetette magát, vállakon és fejeken sétálva korbácsolta egyre feljebb és feljebb a hangulatot rockolva-sokkolva a belefeledkezett nagyérdeműt, a nap egyik legnagyobb élményét nyújtva. Utánuk az egyébként kiváló Zagar sajnos haloványnak tűnt…
Kellett egy kicsit pihenni, hogy a nap második legnagyobb élményét befogadhassuk. (Ha a Prodigy-re megyünk, nem kellett volna a pihi :) )
Az Oi Va Voi szokás szerint fantasztikus volt! A fekete gazella és a pakisztáninak tűnő ördögi hegedűslány a fiúkat, a többi zenész a műértőket piszkálta fel. Jó hangulat és vidám, profi műsor zárta volna az estét, ha nem akarjuk még megnézni nagy kedvencemet a Bin Jip-et. Sajnos a hangosítás csapnivaló volt, így Harcsa Veronika világhírű hangját sem lehetett élvezni, pláne nem a muzsika finomságait. Kicsit csalódottan menekültünk haza.
