2012. július 10., kedd

Alara Festival 2012 - otthon, édes otthon

Ahogy múlnak a napok, egyre kevesebb időnk marad bármire az állandó izzadáson kívül. Ez most kettő az egyben, két nap (vagyis másfél) története, egy pici összefoglalással.
Utolsó este még koncert, ezért ez a nap a felkészüléssel telik, mert Alízt is pótolni kell, akinek előbb kellett hazautaznia. A próba után a helyszínen tudjuk meg, hogy hiába akartuk megmenteni a helyzetet, a zenei igazgató hirtelen mást gondolt: minden zenekar játsszon egy keveset. Így újabb átszervezések és Peti hathatós segítségének köszönhetően lassan összeállt a buli. (Mindenki dolgozott valamit, így fotó nem nagyon készült róla. Váratlan helyzetek megoldásában jók vagyunk...) Éjjel egy tájban keveredtünk vissza a szállásra és lehűtendő magunkat és a feszültséget csoportosan csobbantunk az öböl hűs vizében.
Másnap már csak a pakolás és ajándékok beszerzése maradt, majd a búcsú a másik, még maradó magyar zenekartól és a Turkish Arlines szállt rendelkezésünkre.
Ez a fesztivál az első volt a tervezett sorban, így magán viselte az összes gyermekbetegséget amit lehetett, de ezeket a jövőben orvosolni fogják. Az ellátás fejedelmi volt, nem lehet okunk panaszra. A vendéglátók kedvesek, próbálták megoldani a felmerülő problémákat. A zenei kínálat stílusában vegyes volt, a nyaralók igényeihez igazodott. Minden elfogultság nélkül meg kell állapítanom, hogy a legszínvonalasabb koncerteket a magyarok adták: a Golestan és a Csőke Renáta Quartet. Természetesen minden fellépő kitett magáért! Új barátságok születtek és a régik sem szakadtak meg ezen a napos, meleg, párás, vidám, újszülött fesztiválon.
Szép emlékekkel hajthattuk fejünket megszokott párnánkra (otthon, édes otthon) és álmodhattuk magunkat vissza az Alara Hotel paradicsomi kertjébe.


Alara Festival 2012 - kettő az egyben from simarafoto on Vimeo.

Nincsenek megjegyzések: