A délután egész csendesen indult, de aztán izgalmassá vált. Szobatársam elhagyta valahol a kulcsunkat, így ő kereséssel múlatta az időt, én az új kulcs intézésével, ami nem kis nehézségbe ütközött, mert a portán nem találták a pótkulcsot amiről másolhattak volna... A recepciós lány, aki csak pár napja dolgozott, a google fordító segítségével magyarul próbálta megmagyarázni a helyzetet, ami ha nem is megnyugvást, de kis vidámságot és megértő türelmet teremtett. Pár óra alatt rendeződött a probléma és felhagyhattunk a kulcskereséssel...
Hajóra pattantunk, hogy az öblöt bejárva hűsítsük le magunkat a 40 fokos hőségben. A főnök vicces összeveszése a kapitánnyal és vízbe ugrása sajnos sírásra késztetett egy kislányt, nehezen tudtuk neki megmagyarázni, hogy ez csak vicc... Sötétben értünk partot, hogy megnézzük a két hete alakult profi zenészekből álló helyi csapatot, az Alara Triót. A hirtelen alakulásra való tekintettel a könnyebb utat választották, népszerű komoly és félkomoly zenék átiratait tűzték műsorra bőgővel, gitárral, hegedűvel. Az ismert dallamok meghozták a sikert, de annak ellenére, hogy néha megcsillogtatták szakmai tudásukat, nekünk ez a műsor túl könnyűnek, eladhatónak, mágazoltánosnak, claydermanosnak tűnt. Zorba táncába érdekes és nem odaillő módon belecsempészték a Pacsirtát is, ami a körünkben borzadállyal vegyes derültságet keltett. Nem váltunk rajongókká! :)
A koncert után szomorúan búcsúztattuk kedves barátunkat, akinek tiszteletére a Golestan zenekar a bárban kis rögtönzött koncertet adott az arra járók nagy örömére.
Hát így telnek kulcskereső napjaink a Földközi tenger partján, Törökországban az Alara Festiválon.
Alara Festival 2012 - a harmadik nap from simarafoto on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése