Mint mán nővérem írta vót, a kabócák... Oszt gyorsan buszba banda, irány a turisztikai csáberő. Az alanyai cseppkő csipkék a barlangjukban fogadtak, előtte utcai vérnyomásmérés. Jó ötlet nálunk is keresetkiegészítésnek, a házióvos úgyse mér. A turistabazárban vót minden fődi „szép és jó”, ami a kutyának sem kell csak a vásárlási lázban égő idegennek.
Feekanyarogtunk a helyi romokhó, ahun követ találtunk kövön, a kilátás viszont pazar. A kikötőben megcsodátuk a szívfájdító izléstelenségeket, de vót aki talált számára értékesnek tetsző ajándokokat. Gondókodtam kis kalózkodáson, meg azon, miér oly népszerű itt a kalózromantika? Tán az ősők miatt?
A séta után a negyven fokkal támadó Nap alatt jól esett kis csobbanás az árnyékbaborút öbölben, majd a zenekarvezetőnk szülinapi meglepetéspartijának „Alara Hotels” tortáját tömhettük magunkba és irány új, azerbajdzsáni operista barátaink koncertjére. (A zongorista orosz, az énekesnő azeri, az énekes perzsa.) Szépen kiművelt hangokat hallhattunk szórakoztató előadásban, főképp népdalok átiratait. Az előadás egy pontján színpadra hívták a hotel menedzserét is énekelni, majd egy itt üdülő basszista ismerősüket. Az azeri nemzeti dalt a „véletlenűl éppen itt tartózkodó” :) rengeteg azeri kitörő lelkesedéssel fogadta. Azér azt meg kell jegyeznem, hogy a párás levegő miatt könnyen elhangolódó zongorát kicsit jobban karban kellene tartani...
Mán csak az ünneplés és egy azeri meghívás maradt és magábaölelt az ágy...
(Tán Egy Balkáni)
Alara Festival 2012 - kóborlás from simarafoto on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése