Kellemes csalódás - Budapest Bár

Be kell vallanom, nem szerettem a Budapest Bárt. A sosem szeretett zenéket újrajátszani az álmosító vasárnapi ebédeket idéző „szól a nóta“ stílusban, nekem nem jön be. Megvallom, egyetlen lemezüket sem hallgattam végig, mert egy idő után bosszantani kezdett. A koncertjeikkel ugyanígy voltam: messziről. fél füllel és menekültem.
Egészen mostanáig.
A Budapest Bár a lassan elfeledett kávéházi zenei hagyományokat igyekszik feléleszteni, életben tartani és... - lemezeik fejlődését figyelve -, újragondolni. Dicséretes ambíció, hisz ezek a hagyományok a környező országokban tovább élnek, gondoljunk csak például az újvidéki Libalegelőre, vagy Boris Kovacsra.
Nem mentem volna el a koncertre, ha nem köt rá ígéret és... bizony megbántam volna, ha valaki elmeséli, mit hagytam ki. (Lehet, el sem hiszem...) Ezért most felidézem azoknak, akik nem voltak ott, bár ilyenek kevesen lehetnek, hiszen „full house“ volt...
Piszok jó zenészeket láttam a színpadon, akik egyforma könnyedséggel játszanak nótát, pop-ot, komolyzenét és jazzt. (Én az elsőt kihagynám, de ez ízlés kérdése és a teljesítményükből nem von le semmit.) A csavar ott jön a dologba, amikor a dalokat remek, főként az alter zene világából érkező előadók éneklik. Kiss Tibor, Kollár-Klemencz László, Frenk, Keleti András, Rutkai Bori, Németh Juci és Ferenczi György jókedvűen tették a dolgukat a zenészekkel - Farkas Róbert, Ökrös Károly, Farkas Mihály, Farkas Richárd, Kisvári Ferenc -, együtt. Ferenczi Gyuri mintha a Rackajam-ben lenne, Bori a műfajok közötti átjárhatóság bizonyítéka, Juci lenyűgöző a hangjával és személyiségével, Kiss Tibi a Quimby-ből és a Braindogs-ból szokottat hozta, csak most más hangszerekkel maga mögött, Frenk a „kint is vagyok, bent is vagyok“ stílusával hol átélt, hol finoman parodizált, Kollár-Klemencz a részeg hajnalok kukarugdalós giccsét, az Akácos utat is elfogadhatóvá tette „eldobós“, „leszarós“ stílusával. (Az unalomig csépelt Ha én gazdag lennék előadásával szokásához híven kilépett a sablonokból.) Sajnos Keleti András nekem túl „bonvivános“ volt, de más rosszat nem tudnék (nem is akarok) rá felhozni. Jó volt a hangulat, a zemberek zörültek, mi más kell egy jó estéhez? (hmmm... azért még tudnám sorolni, ha-ha...)
Be kell vallanom, szívesen vacsoráznék, innék, beszélgetnék olyan kávéházban, ahol a Budapest Bár zenél!
(Csak azt a Szilvafácskát tudnám feledni!...)


Budapest Bár from simarafoto on Vimeo.