Ez a banda nagyon egyben van. Centire kidolgozott változatos szerzeményeikkel nem a refrain-es bandák táborát erősítik. A sarki fűszeres nem az ő dalaikat fütyülve fogja a kenyeres ládákat pakolni, a honi kereskedelmi médiába csak nagyon bátor, vagy bolond (néha a kettő ugyanaz) szerkesztő jóvoltából fognak bekerülni. Ez a zene a fejnek és a léleknek szól. Nem háttérzene. Ha nem figyelsz oda, nem tudsz vele menni, polifóniájukat akár kakofóniának is hallhatod, pedig itt minden pontosan a helyén van. Zenéjükben a hetvenes évek brit underground-ja keveredik a modern alternatív metállal. Sokszor Jack Bruce és a Yes legjobb pillanatainak a lenyomatát hallom ki mögüle.
Az egyik gitár mögött csere történt, de ez nem törte meg a zenekar lendületét, az énekes az új hajával is ugyanolyan szuggesztív, magával ragadó előadó, mint eddig, átélt előadásukkal minket a színpad széléhez ragasztottak.
Persze van, aki a táncolható-ugrálható zenéket jobban szereti, talán ennek is köszönhető, hogy a zenekar súlyához mérten kevesebben voltak rá kíváncsiak és - mint valaki megjegyezte -, közben is ürült a terem. Sajnálom őket! Ha egy kicsit jobban odafigyelnek, jobban átadják magukat a muzsika és muzsikusok sodrásának, nagy élményben lehetett volna részük.
És hogy miért együttállás lett a bejegyzés címe? Talán a fentiekből kiderül, de még egy oka van: a képek alatt a Constellations (Együttállás) című szerzeményük hallható. :)
Grand Mexican Warlock from simarafoto on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése