2010. november 24., szerda

K.G.S.T. - Avagy hogyan kerültünk mi, a Gyuri és az Öreg a K.G.S.T.-be?

Öreg monta, menjünk a Kágéestére.
- Mire? - kérdeztem. - Abbó má rég kiléptünk, má nincs is.
- De van! - monta vidáman Öreg és meghúzta a sört. - Kollégám csinálja, jól menő sztárügyvéd.
(Kolléga? Egy ügyésznek mióta kolléga az ügyvéd?)
- A K.G.S.T. a zenekara. - folytatta Öreg miközben a kóser szilvát kínálta. - Régi rock-ot játszanak.
Gyuri köhögött, lelkesen bóoógatott és leöblítette korty sörrel a félrenyelt szílvóriumot. Mi vontuk vállunk és próbátuk behozni őket…
Így indútunk mi, a Gyuri meg az Öreg a kágéestébe.

A bérszekér sofőrje rosszul járt, mert az Öreg mellé ült előre és be vót indúva. Tudni kell, hogy ilyenkó nem lehet leállítani és eviselni is néha csak félgőzzel… Szóval, szóval tartotta a kocsist annyira, hogy miután kiszátunk és beleütköztünk Zemlényi Attilába, fordulás közben hangos csattanással csapódott egy parkoló járgányba. Hiába, ilyen az Öreg hatása…
Zemlényiről kiderült, hogy a Műút főszerkesztője és hogy a magas fiú igazi Rejtő fazon: boxolóból lett irodalmár (Troppauer Hümér).
És ezután, ezután az eddig erősnek gondolt, de később gyengének bizonyult kezdés után jött csak az est fénypontja, a K.G.S.T.!
Az étterem imbolygó söntését próbáltuk egyenesben tartani (az óvodában vízszintező vót a jelem) miközben velünk szemben egy bőrszerkóba vedlett ötvenes nyúzta a gitárját nem is rosszul. Öreg büszkén mutatott be minket mindenkinek, a „kolléga“ kijött hozzánk és nekünk húzta a Led Zeppelint, Deep Purple-t, Uriah Heep-et. És itt jön, amiért ez az este másodszor is feledhetetlen marad. A zenekar a klasszikus rock felállás, plusz egy fiatal, hosszúhajú gyerek csörgővel, akit nem is értettem egészen addig, míg a bőrős-gitáros-énekes nem érkezett el a fent említett zenekarok számainak sikoltozós részeihez, mert ilyenkor a csörgős már nem volt ücsörgős, hanem átvette a szólamot és elsikoltozta Ian Gillant, Robert Plant-et és a többieket. Nekem ez a kágéestés munkamegosztás nagyon tetszett és újabb sörökre sarkalt Zemlényi kollégával beszélgetve…

Reggel Öreg addig kérdezgette halkan, hogy
- Alszotok?
Míg már nem aludtunk, de ez egy másik történet…

Hát így léptünk be mi, a Gyuri meg az Öreg a Kágéesté megszűnése után húsz évvel a K.G.S.T.-be.

(Tán egy balkáni)

Nincsenek megjegyzések: