A barátnőmet, Esztert, akit igen régen láttam, most úgy gondoltam ideje felhívni miután már kijózanodtam (a házasságomból) és tisztábban látok, de azért még sok mindenben tapogatózom a sötétben. Hívtam és a vonal túloldalán megszólalt az a nyugodt, kellemes hang, ami már nagyon hiányzott és végre annyi idő után megbeszéltünk egy időpontot a város egyik kávézójában. Gondoltam ha már a városban leszek, beugrom az egyik napilap szerkesztőségébe és feladom a kórházban szerkesztett hirdetést, ami így szólt: „Ha szeretnéd magad kipróbálni a modellszakmában, érdekel a divat világa, szeretnél több önbizalommal rendelkezni, de molett alkatod eddig visszatartott, most itt a lehetőség! Jelentkezz bátran! Molett lányok és hölgyek jelentkezését várom szeptemberben induló modelltanfolyamra.“ Csatolva név, telefonszám.
- Végre megtettem az első lépést, ez az, csak így tovább! - Bátorítottam magam.
Aznap kellemes nyári idő volt, enyhe meleg szél fújt, már el is felejtettem milyen csak így spontán sétálni, nézni az embereket, rohanó és szerelmes fiatalokat, idős néniket, bácsikat lassan haladva a zebrán, egy csapat gyerkőcöt óvonő kíséretében, kisbabát tologató anyukákat a parkban. Most éreztem először oly rég óta, hogy levegőt kapok, nincs gombóc a torkomban, és hagytam, had járja át testemet, lelkemet ez az önfeledt szabadság érzése.
Lassan a kávézóhoz értem, barátnőm odaszólt nekem igen erőteljes, határozott hangján (mert nem változott semmit sem és ennek örültem):
- Hol voltál ilyen sokáig? Csak nem leszálltál végleg a vonatról ami már régen rossz irányba haladt? Nagyon örülök neked, hogy itt vagy! Sanyikám hozz a drága barátnőmnek is egy erős kávét!
Hosszasan átöleltük egymást és kérdéseket bombáztunk egymáshoz. Meséltem a házasságomról, válásról, és terveimről is.
Láttam felcsillant a szeme, hogy nem gubóztam magamba és szeretném újra kezdeni, lehetőleg okulva múltam hibáiból, megfontoltabban, boldogabban élni tovább az életem. Közben megtudtam, Eszter kislánya már elég nagyra nőtt, lassan iskolába megy, édesapját baleset érte, de már minden rendben van. Kávé után koccintottunk egy finom merlot vörös borral a szebb jövő reményében. Még kicsit sétáltunk a bevásárló központ melletti parkban, aztán Eszter is, én is indultunk haza.
Feltöltődtem, tele voltam energiával.
Már a kapuban erőteljes vitatkozást hallottam, és szerettem volna tovább haladni, hogy ne ide és ne most kelljen bemennem. Anyám kirohant és teregetni kezdett (naponta három alkalommal is), szemöldöke összeráncolva, arca vöröslött a dühtől. Gondoltam jobb ha most nem kérdezek semmit, csak bemegyek a szobámba és még a megmaradt pozitív energiáim használva igyekezem belevetni magam a munkába.
Első a zene, ami ilyenkor megnyugtat. Betettem egy Phil Collins lemezt a lejátszóba és bekapcsoltam a laptopom, hogy elektronikus formában is feladjam a hirdetést azzal a szöveggel, amit már a szerkesztőségben leadtam.
Kiírtam jó pár oldal információt amit szükségesnek láttam, hogy minél előbb tudjam tanulmányozni. Elég csend lett már, azt hiszem kicsit belefáradtak szüleim a vitákba, ezért gondoltam veszek egy forró fürdőt. Ahogy kimentem a halba láttam apu alszik a fotelben a tv előtt, kezében távirányítóval, szobájukból pedig a rádió késő esti kívánságműsora hallatszott ki. Ez anyu kedvenc müsora volt, ha tehette mindig meghallgatta. Megengedtem a csapot, a kád lassan megtelt vízzel, és kedvenc levendula illatú fürdőolajamból úgy 8-10 cseppet tettem a kádba és élveztem a gőz és a finom levendula egyvelegét. Néhány perc múlva már kezdtem érezni, hogy izmaim elernyednek, görcsös testem és lelkem nyugalom árasztja el. Kellemesen ellazultam, hagytam had járjon át a finom lélekmelengető fürdő. Egy idő után már éreztem, hogy álmosság jön rám, kiszálltam a kádból, bebújtam köntösömbe, minden ablakot kinyitottam a szobába és számomra kedves zenét hallottam meg: a tücskök muzsikája volt. Koncertjük alatt szép lassan már csukódtak is le szemeim, és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése