"pro|vocation (a Manufacture - a Nyugat-Svájci Művészeti és Tudományegyetem - harmadéves színművész-hallgatóinak előadása az Avignoni Színházi Fesztiválon)
Mint egy általánosabb értelemben aktuális, politikai-közéleti rövidhírek helyett társadalmi problémákon alapulóFeketeország: ilyen Schilling Árpád svájci színiegyetemi rendezése, a pro|vocation az Avignoni Színházi Fesztiválon. A Krétakör legendásnak mondható produkciójához, a Feketeországhoz hasonlóan az egymástól ritmusukban és hangvételükben is eltérő, remek dramaturgiával váltakozó etűdöket a jelentőség köti össze: a leghumorosabb jelenetnek ugyanúgy súlya van, mint a legprovokatívabbnak.
A fiatal színészek ugyanis csak arról beszélnek, ami komolyan foglalkoztatja őket - legalábbis erre utal az a mély beleéléssel párosuló, érezhető emberi-színészi önazonosság, ami a játékukat jellemzi. Ám a problémafelvetés korántsem az egyetlen erőssége az előadásnak: a színház mint nyelv használata egy pillanatra sem kerül háttérbe a nemi vagy etnikai sztereotípiákkal és egyenlőtlenségekkel, a családon belüli képmutatással és megértéshiánnyal vagy a patriarchátussal kapcsolatos kérdések mögött. (Nézd meg a lenti videót az előadásról!)
A hallgatók nem csak a színészi eszközök alapos ismeretéről adnak számot, de a látszólagos eszköztelenséggel, a hangsúlyos jelenléttel is kifinomultan játszanak - s épp ez teszi lehetővé, hogy az olyan "provokációk", mint a kifejezetten sok meztelenség vagy az akár szélsőséges erőszak ne teátrális maníroknak vagy egy-egy elmélet puszta demonstrálásának tűnjenek, hanem valóban szervesüljenek az előadásba.
A tanmesei hangvétel elkerülésében az is fontos szerepet játszik, hogy a problémafelvetés módjában Schilling és a színészek túllépnek a kliséken. Az csak a dolog egyik fele, hogy többféle értelemben véve is valós kommunikáció zajlik a nézőkkel; például egy bevándorló sorsáról csak a konkrét és bátor nézői közbeavatkozás dönthet (valóban fel kell menni a színpadra, és ott valóban beszélni kell).
De ebben az előadásban nem egyszerűen - mondjuk - a női test tárgyiasítása révén mutatják be a női test tárgyiasítását, hanem kifordítva azt közhely-mivoltából, a férfi testének tárgyiasítása tükrében; a nemi erőszak kérdéséről pedig egy szinte abszurd, mégis erős jelenetben szintén a helyzet megfordítása (nők "erőszakolnak" férfit) révén gondolkodtatnak. A feminizmus kérdése nem csak az előadást megzavaró, félmeztelen, az avignoni fesztivál túlzott maszkulinitása ellen tüntető nők révén kerül elő, de a mozgalomhoz csatlakozni kívánó, az egyenlőséget abszolút szó szerint értő, szintén félmeztelen férfiak és az őket fogadó elutasítás révén is.
Az ilyen gesztusokkal pedig az előadás képes elérni, hogy ne induljon be a legyintés reflexe, amikor a folyamatos és remek humorral megtámogatott, színházi értelemben is kifogástalan jeleneteket látjuk a mindenki számára ismert problémákról. Mert míg egy-egy társadalmi lépfene direkt bemutatására nyilván mindenki azt feleli, hogy "tudok a dologról, köszönöm az emlékeztetőt", addig a váratlan szituációk és szokatlan nézőpont valóban fokozott figyelmet követel - hiszen anélkül a jelenet valódi felvetései is rejtve maradnak, nem beszélve a kifordítás értelméről és céljáról. A gondolkodó néző pedig a legjobb dolog a világon. Miatta van értelme a színháznak."
(Kovács Bálint, egyfelvonas)
Schilling Árpád legújabb előadása a Lausanne-i La Manufacture diákjaival a 2013-as Avignoni Fesztiválon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése