Itt az Anima, hol az Anima? - Anima Sound System (2012)

Azt remélem, mindenki tudja, hogy ez nem az az Anima. Németh Juci távozása után még készült egy, az ASS addigi működésébe jól beilleszthető, azt továbbvivő progresszív lemez We Strike! címmel, majd hosszú szünet után megjelent legpopulárisabb, Tedd a napfényt be a számba című, (engem mindig némi aktusra asszociáltató) discós lemezük. Kíváncsian mentünk akkor koncertjükre, de a végén hátul a pultot támasztva váltottuk meg a világot, át-át lesve a csápoló tömeg feje felett a zenekarra.
- Más - mondtuk -, meglátjuk, mi lesz belőle.

Telt-múlt az idő, hol volt, hol nem, a kurta malac farkán is túl, az üveghegyek visszaváltóján is túl, újra Anime koncerten talált minket a csintalan éjszaka, méghozzá most elöl, közelről figyelve a fejleményeket. Most idemásolom miket mondtam mikrofonba közvetlenül a koncert után, kiegészítve mostani megjegyzéseimmel.
„Hát ami jó volt: dögösen szólt a banda...“
Így igaz.
„... Tetszett, hogy néha Jestofunk jellegű funky-s alapokat hallhattunk, főleg az elején... Az énekesnő, Prieger Fanni hangja jó, néha Juciéra hasonlít, bár csak az új dalokban van elemében. A hangja, mert jelenlétben messze elmarad tőle...“
Igen, most markírozott, nagyon visszafogott volt, frontembernek ez a többiek zúzása mellett kevés.
„... puha pöcsü...“
Nincsenek új dalok, ezért elővették a régi sikereket, discosították, kilúgozták őket, számunkra mindent elvettek belőlük amiért tetszettek.
„... a Mariguana Cha-Cha-Cha pedig egy rossz vicc remix volt, ha hazamegyek meg is hallgatom az eredetit...“
Unokahúgom tíz éves kislánya vidáman ropta rá a Szigeten. Na, az volt az igazi!
„... Ráadásként viszont bedögösödtek nagyon, bekeményítettek és ez jól állt a bandának, csak a csajnak kellene jobban odatenni magát...“
Hát igen, minden jobb, mint a langyos víz, ha már a world music-os vonal ugrott, akkor legalább „tegyék oda magukat“!


Anima Sound System (2012) from simarafoto on Vimeo.