Nem volt tér és nem létezett idő.
Csak kóbor atomi részecskék ficánkoltak a végtelen semmiben.
Valamikor valamiért (felsőbb akarat?, a lassan megszülető fizikai törvényszerűségek?) egy pontba kezdtek sűrűsödni és egy hatalmas robbanással (Big Bang) megszülték jelenlegi univerzumunkat, alkottak teret és időt.
A VHK legyőzi az anyagi világot és az időt.
Ott van a világ születésénél és pusztulásánál és ujászületésénél.
Egy pillanatba sűríti a múltat, jelent, jövőt.
Az atomok táncával, a ritmussal kezdi.
Mint a sámánok, kizökkent érzékelt világunkból, párbeszédre késztet az univerzummal.
A gesztussal, a ritmussal, a tánccal, a legősibb kifejezési formával, az üvöltéssel teszi ezt.
Zenének nem nevezném, mert túl van a zenén.
Ezért nem nevezhető punk-nak sem bár hasonló az eszköztáruk, de a mindent tagadás (a nem kell sem kell) helyet az életet élteti.
Túlélni az életet.
Átélni az átélhetetlent.
Gesztusművészet.
Zsigeri.
Csak az értheti meg, aki beleveti magát.
Minimalista egy hangúság.
Egy hangban benne van minden, ha elégszer ismételjük.
Budhista bölcselet.
Ősiség a XXI. században.
Szeánsz.
Szeánsz.
Szeánsz...
VHK (2012) from simarafoto on Vimeo.
"nincs más megoldás
pó tol hatatlan
hal ha tatlanság
pó tol hatatlan
hal ha tatlanság
kí sér letezô
vég te len erô
kí sér letezô
vég te len erô
dús lét csapolás
ö rök megnyílás
dús lét csapolás
ö rök megnyílás
nincs más megoldás
hal ha tatlanság
nincs más megoldás
hal ha tatlanság"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése