A mellzongora mestere - David Yengibarjan

Ajtó előtt friss levegőt szívó dohányosok, dugig megtelt helyiség, a vidám várakozást üvegpohár koccanásokban oldó társalgási alapzaj és félhomályos pódium fogadott. A dacos, akár állva is itt maradunk lepakolásból viszont nem lett semmi, mert hirtelen asztal teremtődött a semmiből elöl, a Yengibarjannak odakészített székkel szemben. (Köszönet érte - és nem csak zárójelben - a figyelmes pincérnek!) Alig döntöttük el mivel mérjünk támadást pénztárcánkra mikor az est főszereplője magára öltötte hangszerét és elvarázsolt közösséggé formálta a zenére éhes kocsmalakókat.
A Jereváni születésű harmonikaművész, dzsesszzenész, komponista zenéje nem „könnyű“(zene), mélysége, bonyolultsága méltó folytatója Astor Piazzolla törekvéseinek. Keveredik benne az örmény és balkán népzene, a jazz, a tangó, a francia sanzon és a klasszikus muzsika. Átiratai átértelmezik, továbbgondolják az eredeti dallamokat, minden jellegzetességüket meghagyva. Ujjai a fekete-fehér billentyűkön történeteket mesélnek a fájdalomról, örömről, magányról, szabadságról, összetartozásról és egymás elfogadásáról. Már ez is elég lenne, hogy szeressük, de mindehhez virtuóz előadásmód is járul! Hiába eszköztelen, ujjainak néha szélsebes pergése olyan erővel vetítik ki gondolatait, hogy a székbe présel. Egy óra múlva meglepődtünk a szüneten: - Már ennyi idő eltelt? -, majd a második rész végén egy fúvolistával kiegészülve mutatta meg „komponistább“ oldalát. Bár már elbúcsúzott, de Misi kérésére zeneileg még egy pontot tett a műsor végére.
Ajtó előtt friss levegőt szívó dohányosokat, dugig megtelt helyiséget, a vidám elégedettséget üvegpohár koccanásokban oldó társalgási alapzajt és félhomályos pódiumot hagytunk hátra távozáskor, pedig ez a koncert nem is volt műsorba véve, csak két nappal előtte hirdették meg a Facebook-on.
Vannak olyan zenészek, akiknek ennyi reklám is elég...


David Yengibarjan from simarafoto on Vimeo.