Gypsy Punks - Gogol Bordello (Sziget 2011)

Először 2005-ben találkoztam velük virtuálisan, mikor megjelent a Gypsy Punks: Underdog World Strike című lemezük. Gyors ismeretség volt: szerelem első hallásra. A lendületük, ötletességük, polgárpukkasztásuk fogott meg. Elképzeltem, milyen vadak lehetnek a színpadon és ezt az elképzelést hamarosan igazolták is a Sziget egyik sátrában, ahol sérült térddel ugráltam végig az első sorokban a koncertjüket, fejem fölött röpködő emberekkel. Fárasztóan nagy élmény volt, nagyszinpadra kívánkozó. Ez is eljött, egy kis csalódással, mert délután négykor a kevés embernek nem jött le annyira a produkció, mint az élményben. Azóta fejlődtek, változtak, megerősödtek és ha lehet mondani, még őrültebbek lettek.
Már egy órával a kezdés előtt megtelt a katlan fele, a hoszteszek slaggal locsolták a tikkadt embereket a hőségben, volt aki belülről hűtötte magát vízzel, sörrel, fröccsel, a mellettem álló holland fiú műanyag flakon pálinkával. Nagy volt a várakozás és a hangulat.
(„Az egyik legfurább, egyben az egyik legfigyelemreméltóbb új társaság a kortárs zenei porondon. A zenéjében a cigányzene, a punk és a brechti kabaré elemeit keverő zenekar vezetője, Eugene Hütz kalandos úton jutott el a zenekar későbbi szülőhelyére, New Yorkba. Az énekest 1986-ban, a csernobili katasztrófa után evakuálták otthonából Nyugat-Ukrajnába, melyet aztán elhagyott és Lengyelország, Magyarország, Ausztria és Olaszország érintésével jutott el 1993-ban az amerikai metropoliszba. Hütz New Yorkban emigráns orosz és ukrán valamint helyi muzsikusokkal alakította meg zenekarát, mely kezdetben „sima” orosz roma esküvői muzsikát játszott. A Gogol Bordello aztán néhány tagcsere – melynek során két izraeli muzsikus került a bandába - és a New York-i underground színtér megtermékenyítő ereje hatására „keveredett el” mai izgalmasan sokszínű stílusáig. A zenekar debütáló albumát, a 2002-es Voi-La Intruder című lemezt – melyet a Nick Cave and The Bad Seeds dobosa, Jim Sclavunos producerelt – összesen négy stúdióalbum követett...
...A színházszerű előadásaikról/koncertjeikről híresültek el, a hangzásuk legnagyobb részét a cigányzene inspirálta. A szintetizátort, hegedűt, és (néhány albumukon) szaxofont keverték a punkkal és a dubbal.
Eugene Hütz meg van róla győződve, hogy Bartók punk volt.“
hu.wikipedia)
Aztán berobbant a banda és az első perc őrjöngése nem csitult másfél órán keresztül... Az első koncert fehér, ing nélküli öltönyét most igazán sportos viselet váltotta fel, de a fölső most is hamar lekerült... A zenekar hangzásában hallatszott a Braziliában eltöltött egy év - utolsó lemezüket is ott vették fel brazil ütősökkel kiegészülve - és a személycserék is nyomot hagytak, de igazából nem változott semmi, a motor most is Hütz maradt, aki egy dal erejéig Mitrurát is a színpadra invitálta. Elfogyott még egy üveg vörösbor, de annak nagy részét a fő mókamester széles gesztusaival szétöntözte...
Fáradtan és boldogan verekedtük át magunkat a végén a tömegen, nem tudtunk ottmaradni a következő koncertre - pedig jó lett volna -, le kellett ülni egy kicsit, emészteni a látottakat, hallottakat...


Gogol Bordello (Sziget 2011) from simarafoto on Vimeo.