Munka közben hallgattam és a végén zavartan megráztam a fejem: hogy is van ez? Majd olyat tettem, amit nem szoktam: visszaraktam az elejére és megint végigjátszottam.
Letisztult, érett muzsika. Több a lassú dal a megszokottnál, több az akusztikus gitár és több a vokál is, ami többször a Beatlest idézi. Amúgy is tele van zenei és szövegi utalásokkal a lemez. Például "A kis óceán" Lennon-ra emlékeztet zeneileg, az album záródala, a "Ki találja meg?" pedig kiköpött Quimby. A szövegek néha átívelnek a dalokon, a következőben folytatódnak: pl. "2. este" és "Őrkutya". Másodszorra hallgatva azokban a track-ekben is találtam szerethetőt, amik elsőre kevésbé tetszettek. Mikor Xéniának megmutattam az albumot, harmadszor is lejátszottam és még akkor sem vált unalmassá. Hát ez meglepetés: egy nap háromszor ugyanazt? Xénia bólogatott és meg elhatároztam, hogy megosztom veletek.
Számunkra most vált felnőtté a Kiscsillag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése