tágabb értelemben minden erőszakos átalakítás, felforgatás a fizikai épp ugy mint a politikai és társadalmi életben; szorosabb értelemben az állam alkotmánynak erőszakos megváltoztatása. A hirtelen keresztül vitt F.-at államcsinynek (l. o.) nevezik. Az udvari körökre szorítkozó lázadást az államfőnek a tróntól megfosztása s másnak trónra emelése céljából, palota-F.-nak mondják. A F.-nak lényeges ismérve az erőszak; az alkotmányszerü uton eszközlött bármily gyökeres átalakulások nem F., hanem a reform fogalma alá esnek, amelynek nem kell éppen üdvösnek lennie, s haladást jelentenie, mert a «reformatio in pejus» a politikai életben is előfordul. Sokat vitatott kérdés, vajjon a nemzetet a F. joga megilleti-e. Némelyek az ily jogot határozottan tagadják; mások szerint az igenlő felelet nem lehet kétséges, mihelyt arra az álláspontra helyezkedünk, hogy nem a nemzet van az alkotmány, hanem az alkotmány van a nemzet kedvéért. A kérdést nem a tételes törvény szempontjából kell megitélni, mely természetesen feladatához képest a létezőnek védelmére van hivatva. A kérdés végelemzésében az hogy: feltéve, hogy az alkotmány a változott viszonyok között a nemzet létérdekeinek többé meg nem felel, v. azokat egyenesen veszélyezteti; feltéve, hogy az alkotmányszerü reformtörekvések bármi oknál fogva hajótörést szenvednek, köteles-e a nemzet a békés uton változhatlanban belenyugodni v. jogosítva van-e a közszükségletté vált reformokat erőszakkal életbe léptetni. Igy fogva fel a kérdést, kétségtelen, hogy a F. jogának tagadása a nemzet létjogának tagadásával azonos. A tagadást különben is céltalanná teszi a minden létezőnek természetszerü sajátságát képező «önfentartási ösztön». Nem szabad azonban feledni, hogy a F. mindenkor a legveszélyesebb expediens és pedig a levert s a győzedelmes F. egyaránt. Az esélyek kiszámíthatlanok. A megindult görgeteg megállási pontját ki tudná előre meghatározni? Veszélytől menten a nemzeti lét érdekeit azért csak az alkotmányszerü, békés reformok biztosíthatják. A F. csak a végszükség eszköze, s ekkor a végszükség jogában jogi igazolását is találja."
(Forrás: Pallas Nagylexikon)
Fiatal irodalmárok, a tumblr szcéna és saját szerzőik után slammereket kért fel a Mandiner, hogy a "Mi nekünk a magyar?" kérdésre válaszoljanak.
slammelők: Csider István Zoltán és Pion István, Bock Balázs, Kupa Júlia, Mc Zeek (Németh Péter), Kemény Zsófi, Gábor Tamás Indiana, Mavrák Kata Hugee, Simon Márton.
zene: Amoeba zenekar (Bognár Szabolcs - billentyű, Boros Levente - dob, Sabák Péter - basszusgitár, Sági Viktor - gitár, sampler).
videó: indexvideó (Bokros György, Botos Tamás, Iván Róbert, Koch Simon, Nagy Dániel, Szász Barna)
Ja, mi úgy döntöttünk, nem engedjük kisajátítani senkinek sem 1848-at, sem a kokárdát! Nem jobbra és nem balra hordjuk, hanem a szívünk fölött. Ősöm az aradi tizenhármakkal halt. Nem hagyjuk, hogy más mondja meg a kokárda mit jelent!
Aki meg akarja mondani, az ellen hordjuk!
'Magyarnak lenni nekem evidencia, nem paranoia,
Magyarnak lenni nem a védekezésnek legjobb támadás,
Hogy kinek legyen valahol máshol az otthona,
Akkor is, ha itt született, de másnak vallja saját magát.
Magyarnak lenni, az nem egy verseny, amit akkor nyerek meg,
Ha én veszem elsőnek észre, hogy ki itt az idegen.
Vagy, hogy én ordítom leghangosabban,
Hogy kire vagyok büszke, és kire nem.
Magyarnak lenni nem egy egydimenziós identitás,
Ami egymagában kifejez, és minden mást kizár.
Nem egy skála, amelynek végpontjai
A hazaáruló és hazafi,
Nekem külföldön az emigráns magyar is hazai.
Magyarnak lenni nekem az,
Hogy Olimpiát nézni munkaidőben is lehet,
És igazolt izgatottság vesz erőt rajtam,
Ahogy mérjük az éremesélyeket.
Magyarnak lenni nekem az,
Amikor a nemzeti öntudatom békén hagy,
És nem kérdezi meg folyton, hogy „szeretsz?”,
Mint egy önbizalomhiányban szenvedő,
Féltékenykedő nő, aki nem nyugszik meg,
Az ember hiába kepeszt.
Magyar vagyok akkor is, ha nem megyek el szavazni,
Vagy nem a győztes pártra,
És ha nem értek egyet valamennyi döntéssel,
És kimondom félve, vagy bátran.
Magyar vagyok akkor is, ha ezt akárki vitatná,
Akárkitől nem válok én hamissá, vagy igazzá!
Mert nem attól vagyok én magyar, hogy annak tartanak,
Hanem hogy annak érzem magam,
Mint ahogy nem attól érzem magamat magyarnak,
Hogy más számára mit takar, hogy magyar!"
(Kövi, Apa Világító Pavilonja)
A Föltámadott a tenger -- Petőfi és Bem 1953-ban készült, kétrészes, színes magyar játékfilm. A film története feldolgozza az 1848--49-es forradalom és szabadságharc eseményeit a forradalom kitörésétől a nagyszebeni győzelemig.
Az 1953. április 30-án bemutatott két részes film a Magyar filmgyártás addigi leggrandiózusabb, leglátványosabb filmsikere lett. Az akkori politikai nézetek és "ajánlott" forradalmi eszmék tükrében, valamint az akkor tanított történelmi tudás birtokában a film hitelesnek és meggyőzőnek mondható, néhány "apróbb" kivételtől eltekintve.
Mindenesetre fantasztikus alkotás, a történelem, valamint az 1848-49-es Szabadságharc kedvelőinek kötelező darabja.
Véleményem szerint minden iskolában kötelező vetítésként kéne szerepelnie a történelem órákon.
Rendező: Nádasdy Kálmán, Ranódy László, Szemes Mihály.
Dramaturg: Nádasy László.
Főszerepben: Görbe János, Makláry Zoltán.
Zene : Szabó Ferenc.
Operatőr: Hegyi Barnabás, Pásztor István, Juhász Richárd.
Vágó : Morell Mihály.
Hangmérnök : Kemenes Frigyes.
Jelmeztervező: Márk Tivadar.
Díszlettervező: Pán József.
Gyártásvezető: Golda József.
Gyártó : Magyar Filmgyártó Állami Vállalat.
Nyelv : magyar.
Időtartam: 145 perc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése