"A slam poetry Horváth Kristóf szerint szabad véleménynyilvánítás, tabuk felszínre hozása, fiókok feltárása. Interjú a sokszínűségről az Antirasszizmus Világnapjára.
Miről beszélhetünk és kinek? Hol kezdődik a változás? Hogy élhetünk együtt? Ma több antirasszizmus köré szerveződő programon is részt vehetünk Budapesten. Horváth Kristóffal (alias Színész Bobbal, ahogy a slam poetry-sek ismerik) felszín alatt és felett, tabukkal és azok nélkül, jelenlegi projektjein és életének eseményein keresztül erről (is) beszélgettünk.
Miért hatalom a tudás? Hogy jött létre a projekt?
A tudás 6alom valójában egy közmondás, ami egyben a projekt címe is lett. A Roma Oktatási Alap szeretett volna egy videót csináltatni egy európai videoklip mintájára, amit Suli Breaks készített. A korai iskolaelhagyás jelenségére akarták felhívni a figyelmet. Ennek a visszaszorítására, megállítására készült a kampány és egy videoklip, amit most tavasszal mutattunk be. Ehhez kapcsolódva hirdettek egy versenyt is, amire „A tudás hatalom" témájú slam produkcióval pályázhatnak 20 év alatti fiatalok, a döntő pedig április 30-án lesz.
Milyen utakon terjesztitek a videót és a kampányt?
Egyelőre nehezen tudom elképzelni, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek Facebookon küldenék el a szövegeiket. A terv az volt, hogy lesz egy valódi kampány, amivel körbeutazzuk az országot, és egy mentorrendszert hozunk létre, ahol a vidéki és a pesti slamklubok felelősséget vállalnak ezekért a kölykökért: segítenek a szövegírásban, felveszik a videókat, feltöltik az internetre. Sajnos az utolsó pillanatban kiderült, hogy a finanszírozás még sincs teljesen megoldva. Pedig ezen a terepen a személyes találkozás nagyon fontos. Így tudnának a gyerekek olyan élményben részesülni, ami elkezdhet munkálni bennük és kicsírázhat. A videoklip nagyon sok emberhez eljutott, de a személyes és a rendszeres találkozást valószínűleg semmi nem tudja felülmúlni. Így is el fogunk jutni mindenhova, csak nem két hónap, hanem egy-két év alatt.
Hogy kerültél te a képbe? Vagyis a videóba...
Több éve dolgozom tanárként, foglalkozásvezetőként, feladatadóként – nevezzük ahogy akarjuk. Ez a szöveg valahol az én filozófiám és szellemi termékem, amit a gyerekekkel közösen alkottunk meg. A videoklip szereplőivel már korábban is dolgoztam együtt. Egy hosszú folyamat, rendszeres találkozások és workshopok állnak a háttérben. A videoklipet Császi Ádám barátom rendezte, akivel szintén régóta ismerjük egymást, sok közös filmen vagyunk túl. Óriási előny, hogy egy ilyen projektben, ami nekem szívem csücske, és összeér benne mindaz, amit az elmúlt tíz évben csináltam, újra vele dolgozhattam.
Miért alkalmas műfaj a slam poetry arra, hogy az iskolai lemorzsolódásról beszéljetek?
A slam képes arra, hogy a hétköznapi konyhanyelv és a művészet közti rést leszűkítse vagy eltüntesse. Társadalmi kérdéseket feszeget, nyitottságot ad, véleménykülönbségeket mutat be és vita merülhet fel benne. A normális gondolkodás és az értékek képviselése nem feltétlenül jelent töketlenséget és patetikusságot. A slam nagyon közel van a raphez, de a költészethez is. Mondjuk, hogy pont félúton van. Ez az a nyelv, amin el tudom mondani neked azt, amiért máskor körberöhögnél. Hogy tanulj, mert akkor neked jobb lesz, vagy nem nekem tanulsz, hanem magadnak – ezektől ilyen formában persze, hogy nem leszel hiteles. A kulcs az eredeti gondolkodásmód és a dögös megszólalás. A megszokott felállást fordítjuk ki a videóban: mi most a strébereknek szurkolunk és a műmájer kamugengsztereket oltjuk, hogy emeljél fel egy könyvet, és majd csak azután legyél kemény. Mindezzel együtt szerintem alapvetően pozitív hangvételű, lelkes, lendületes, közvetlen szám született.
Azt mondtad, A tudás 6alom videó az elmúlt tíz évedet egyesíti. Milyen részekből áll össze ez a múlt?
Eddig színész voltam, sok előadásban szerepeltem, játszottam filmekben, amelyek egy része valamilyen módon a cigánysággal foglalkozott. Gyerekszínházban is dolgoztam, középiskolásoknak színészmesterséget tanítottam és különböző képességfejlesztő órákat tartottam. A Karaván Művészeti Egyesület tagjaként kutatom a tehetségeket: rengeteg pesti iskolában jártam foglalkozásokat tartani. Másfél évig szociális munkás is voltam Békásmegyeren, ahol lakótelepen kallódó fiataloknak csináltunk klubot. Most pedig itt a slam poetry. Egész életemben szövegeket alkottam, de két-három éve már nem a fióknak írok.
Színészet és slam poetry hogy kapcsolódik össze nálad?
A versmondás szeretete a színház felől jön. Én a színházat egy templomnak képzelem el, ahova bemész, és találkozol valamivel. Utálom, ha mások mondják meg nekem, hogy mit csináljak, hova álljak. Ezzel szemben a slam poetry-nél a magam ura vagyok: én vagyok a filozófus, a dramaturg és a rendező egy személyben. Előny, ha van tapasztalatod a színház területén, az előadásmódod, a beszédkészséged, a ritmusod, a váltásaid, a színpadi jelenléted ki van gyúrva. Másrészt viszont hátrány is lehet: nekem a színészi modorosságaimat le kell vetkőznöm, nem pedig elbújni mögéjük. Konkrét, éles helyzeteket kell vállalnom, hogy maradjon tétje a dolognak.
A Tavaszi Fesztivál keretében mutatjátok be a Somnakajt, az első roma sorsjátékot, amiben te is részt veszel.
Kíváncsian várom, mi lesz belőle. Egy többféle zenei stílust felvonultató cigányos produkcióval készülünk. Van benne slam, rap, jazz, autentikus cigányzene. Müller Péter Sziámival a slamen keresztül ismerkedtünk meg, ő írta ezt a darabot, így kerültem bele én is. A Somnakaj nem beszél gyűlöletről, nem feszeget társadalmi problémákat és nem politizáló. Egy könnyed és jó hangvételű mesedarab.
Akkor ebben kicsit hasonlít a WeörESt-hez, amit a Petőfi Irodalmi Múzeumban játszotok. Itt hogy lépitek át a műfaji határokat?
Én a színház és a versmondás felől érkeztem a slambe, és most onnan tértem vissza a versmondásba. Az este során nem hangzik el egyetlen szó sem, amit nem Weöres Sándor írt volna. Véget akartunk vetni a begyöpösödött versmondási formáknak, ami szerint máris szomorúságnak vagy pátosznak kell lennie, ha nagy közönséghez szeretnél szólni a verssel. Nem gondolom, hogy ez az egyetlen megoldás, de szerintem ezzel tartoztunk Weöres Sándornak és a versmondásnak is. Sokszínűen, a nyelv lüktetését, lendületét, dinamikáját átadva, játékossággal vegyítve mondjuk el a verseket. Vannak pimasz húzások is. Weöres Sándor egyik írását természeti gyerekversnek tartják, szerintem viszont a részeges apjától menekülő gyerek szövege, ezért drum and basst társítottunk hozzá. Ami egyrészt szentségtörés, valójában viszont a szöveg lüktetése, a téma mind oda vezetett minket, hogy ennek egy tempós, menekülős, zakatolós zenének kell lennie, ami soha nem ér véget. Ez a futás a menekülő gyerek szimbóluma. Minden alapos színházi igényességgel van kitalálva, de mégis a mai zenei irányzatoknak megfelelő stílusokba átültetve. Együtt dolgoztunk egy dramaturggal, aki nagyon sokat segített. Fontos, hogy a különböző szakembereket össze tudjuk hozni a slammel, és mindenki fejlődjön a másik által.
Miért ilyen népszerű ma a slam Magyarországon?
Mert igény van rá. Egy piaci rés volt ezen a területen. Sok ember vágyott arra, hogy független, szabad véleményeket lehessen közvetíteni, amik hol szórakoztatóak, hol személyesek, hol erősen politizáltak. A slamben nagyon fontos, hogy ez egy mozgalom. Vannak köztünk költők, színészek, írók, előadók, rockzenészek, MC-k, akiknek színpadi tapasztalatuk van és nagyon tehetségesek, ezért ők művészi vagy irodalmi szintre emelik a slamet. De valójában lejöhet bárki, bármilyen foglalkozású, bármilyen korú és beszélhet bármiről három percben. Néha vannak köztük igazi gyöngyszemek, máskor pedig borzalmas végighallgatni. De akkor is megvan a csodája, hogy valaki kiállhat, elmondhatja a véleményét, figyelmet és tiszteletet kap. Sok ember, aki eddig a fióknak írt, most rendszeresen képezi és fejleszti magát. Készül egy slam versenyre, összeszedi a gondolatait, megírja, és nemcsak Facebookra posztolja, hanem nyilvános, élő visszajelzést kap róla.
A slam eddig is széles társadalmi rétegeket és korosztályokat mozgatott meg. Mi változik azzal, hogy most a gyerekeket is bevonjátok?
Ahhoz hogy valódi változást elérjünk, az idősebbeket meggyőzni sokkal nehezebb. Viszont nagyon szeretném, ha a kölykök úgy nőnének fel, hogy nekik természetes, megszokott dolog legyen, hogy jól fejezed ki magad, van kultúra és művészet az életedben, igényes akarsz lenni, ütközteted a véleményed. Persze nem feltétlenül az a cél, hogy 13-16 éves slammerek legyenek. De jó lenne, ha minden iskolában beindulna a mozgalom, lennének slam versenyek, és lehetne a középiskolások felé is nyitni. A slamet minden téren lehet használni, és nagyon fontos, hogy eközben fejlődjön is. Tanuljon a színháztól, a filmesektől, a drámapedagógiától, a politikától, a szociológiától. A videóban pedig sok taburól beszélünk: cigányság, felelősség, előítéletek. Mégiscsak szól ez a dolog a társadalomnak, elsősorban a gyerekeken keresztül átszűrve. Nagyon jó lenne, ha erről vitatkozna a közélet.
Horváth Kristófot legközelebb a Somnakaj bemutatóján láthatjuk a Müpában április 4-én. A költészet napján, április 11-én pedig újra előadják a WeörESt című előadást a Petőfi Irodalmi Múzeumban."
(kulturpart.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése