2013. november 20., szerda

Zenés Hungarian Godfather, avagy hogyan tollasodjunk a közvagyonból - Krétakör, Korrupció

Az a dráma, amiben élünk.
Az előadás hagyományos értelemben vett drámát csak nyomokban tartalmaz - pl. a shakespeare-i felütés Hamlet alaphelyzete -, és azokat sem bontja mélyebben ki, inkább politikai elemzés, szociológiai vitairat színpadra állítva, végsőkig víve azt a tételt, hogy a színháznak mindig a máról, a mához kell szólnia.
A híre megelőzte a Gulyás Márton által írt és rendezett produkciót, kis túlzással egy tűt sem lehetett leejteni a zsúfolt teremben.
Politikai beszédek, tényfeltáró riportok valóságshow-ja váltakozik a harmatosabban megírt "Magyar Keresztapa" és családjának "hétköznapi fasizmusával", versekkel - Schein Gábor, Térei János, Varga Mátyás, Závada Péter és Ady Endre -, és a Dargay Marcell által remekül komponált-átkomponált zenével.  A felvázolt esetek ismerősek, olvastunk róluk és valószínűleg így történtek vagy így is történhettek volna. Az ügyek szövevényesek, kibogozhatatlanok és sokszor mi sem értjük a nézőtéren, hogy mi van?, csak érezzük, tudjuk, hogy baj.
Az archetipikus szerepek nem hagynak sok mozgásteret a színészeknek, de azt remekül kihasználják. Kellemes meglepetés a kiöregedő "Don-t" játszó Koós János, élmény a búcsúzásakor elénekelt Héjanász az avaron.
Az előadás legprovokatívabb pillanata, mikor az igazság bajnokát, a nép szavát játszó Kiss-Végh Emőke felszólítja a közönséget, hogy akinek nem tetszik amit lát, amit él, az tegyen ellene, de legalább álljon fel! Most álljon fel! A nézőtér 98 százaléka felállt majd egy idő után zavartan visszaült - velem együtt -, miközben aszínpadon a "nép hangját" hosszas procedúrával egy szado-mazo álarcos busó az álarcával megfojtotta. És mi nem tettünk semmit, csak zavartan néztünk. Én szégyeltem magam...
A család ifjúságának hatalomátvétele és győzelmi plakátja után vége is lenne, ha a taps végén nem rohanna be a Pussy Riot zenekar (vagyis annak öltözött megfelelői) és nem húznának rá még egy nótát befejezésül.
Fontos előadás!
Annyira fontos, hogy utána az átlátszó.hu vezetőjével és az Amnesty International egyik képviselőjével még közel órás fórumot tartottak melyen - honi szokás szerint - a közönség kb. egynegyede maradt.(Képeink ezen készültek.)







Nincsenek megjegyzések: