2013. november 30., szombat

Börtönnapló

Az alábbiakban részleteket közlünk Tóth úr börtönnaplójából. Az egészet a 444-en, itt olvashatjátok. Érdemes, mert tanulságos és a rejtői humor is fellelhető benne.





"
  • Tóth Dánieltől márciusban elkérte az autója forgalmiját egy rendőr, pedig Tóth úr akkor már nem ült a kocsiban.
  • Tóth urat megbüntették 10 000 forintra.
  • Tóth úr felidegesítette magát, és úgy döntött, inkább leüli...."
  • "Töltött csirke volt a búcsúebéd...Délutánra az én életem párja egy kis konyhai suvickolást iktatott be. Ő a karácsony közeledtére hivatkozott, de én megsejtettem, hogy gyengéden így akar hozzászoktatni a kényszermunkához.
  • ...Eddig minden teljesen olyan, mintha időben visszamentem volna 83-ba, és eltévedtem volna a tiszakécskei Lenin Tsz udvarán, ahova annak idején szüretelni vittek...
  • ...Az orvosi folyosója ráccsal volt lezárva, a fal világoskék olajjal volt festve. Ezt tessék jól megjegyezni, jól jöhet még. Ha jól emlékszem, Batáviában zöld olaj volt a fal, legalábbis Fülig Jimmy így tanította St. Antonio hercegnek...
  • ...Raktárba vittek, matracot, pokrócot, huzatot kaptam, majd egy kanalat is.
    - Vigyázzon rá, nagy érték...
    ...A falakon néhány döglődő, sivatagi életmódhoz szoktatandó növény, két könyvespolc, Fekete István, Danielle Steel, Moldova György és keresztyén bizonyságtételek a „Jó Hír” evangéliumi kiadótól...Most, a zárkában azt hittem, hogy ezzel megpróbáltatásaim nehezén túl vagyok, ledöglök, végigolvasom a könyvespolcot, majd reggel hazamegyek. Vagy kiásom magam a kanállal.
    10 perc múlva csattant a zár, berúgták az ajtót, valaki beordított:..
    ...Talán már egy órája raboskodtam és éppen egy idomítható légy, pók vagy más lelkes állat után kutattam, akivel megoszthatnám börtönmagányomat, amikor kintről ismét ordítás hallatszott, zár csattant, ajtó berúgva és bevonult három rab, elhelyezkedtek, és elkezdtünk beszélgetni...Új kollégáim közlékenynek bizonyultak, és egy rögtönzött, gyors, informatív szeminárium keretében bátran ontották az információkat...
    ...Csak folyamatos, nem verbális megaláztatás volt, csúnyán néztek rám akkor is ha kihúztam magam, vagy topogtam, mert nem bírtam az ácsorgást. Nem voltak tiszta szabályok, amelyeket ha betartok, akkor kialakulnak a kiegyensúlyozott együttműködés feltételei...
    ...A legpozitívabb dolog az volt, hogy sehol, semmilyen nyomát nem tapasztaltam a rasszizmus bármely formájának. Itt megvalósult az ideál, amit Martin Luther King leír: nem a bőrszín, hanem a jellem alapján ítélik meg, hogy ki milyen ember. Az értékrendszer persze erősen vitatható, de csak ez számít, más nem...
    ...Nekem azonnal eszembe jutott az örök kispolgár, Vanek úr, aki Párizsban a magyar bohémek lepedője alá tette összehajtogatott nadrágját éjszakára, hogy másnap aztán kivasalt állapotban vehesse fel. Fel is vetettem a lehetőséget Dudajevnek. Ez volt az egyetlen eset, hogy zárkatársaim egyhangúan felemelték fejüket és elismerően pislogtak felém.
    - Biztos, hogy most vagy először sitten?
    Olyan volt ez, mint amikor St Antonio herceg néhány tekintélyes rablóra hivatkozott...
    ...-Mi lehet ez?
    -Semmi. Hétfő van, megérkezett a szállítás. Megjöttek a csurmából.
    -De miért ordítanak?
    -Ez az alaphang...
  • ...Az őr beordított, hogy kapcsolják le a villanyt, így újra elcsendesedett minden. Négy óra telt el így, kb fél óránként bekapcsolták a villanyt, kukucska a hesszlyukon, és időnként jól megrugdosták az ajtót, nehogy valaki túl mélyen aludjon..."

  • Még egyszer: a teljes történetet a 444-en olvashatjátok!




Nincsenek megjegyzések: