Az Öreghez mentünk Miskolcra, aki annyira megörült érkezésünknek, hogy a "welcomedrinknek" elfogyasztott vodkák hatására elaludt. Így frissen megismert jeles költő barátjára, Mándoki Gyurira maradtunk.
Hála istennek!
Az előre eltervezett programból nem lett semmi, így Gyurinak improvizálnia kellett. Mivel én még nem voltam a jeles városban, így kis kocsmázással egybekötött városnézéssel kezdtük, majd felmerült, hogy a közelben játszik valami fiatal, ismeretlen zenekar, de elég jók.
Az ajtóban megtorpantam és meglepetten forultam vissza Gyurihoz:
- Itt játszik a Gogol Bordello?
Mert az volt. Mintha a lemezt hallgattam volna, mégis érezni lehetett már az küszöbről is az élő zene varázsát. Boldogan idéződött fel bennem a Gogol koncertek élménye és nagy várakozással gyorsan beljebb nyomultam.
Hatalmas tömeg, csápoló ifjúság, a színpadon első pillanatra középiskolásoknak látszó gyerekek nyűvik lelkesen a hegedűvel és egyébb "gogolos" dolgokkal kiegészített rock-hangszereket. A hangulat mint az "igazin", a meglepetéstől még Hütz lehengerlő személyisége és előadásmódja sem hiányzik annyira.
- Hát ezt nem gondoltam volna. - jegyeztem meg két whiskey között és a nevük elmerült a feledés homályában.
2
A Zion honlapjával ismerkedve bukkanok megint a névre:
- Bohemian Betyars... - izlelgetem az ismerősen csengő szóösszetételt... És lassan felsejlik a ködből a miskolci éjszaka emléke.
- Megvan! Ők azok!
A Zion egy régi moziból iskolává avanzsált épületből lett Ifjusági Zenei Központ. Az épület roskadozik, pénz nincs csak lelkesedés, a berendezés szedett-vedett, amit otthagyott az iskola és amit otthonról el tudtak csórni a gyerekek. Ennek ellenére a belépő csak 300 ft - ha jól emlékszem -, mégsem vagyunk sokan, de éppen elegen, mert így megtöltjük a tanteremből átalakított mini koncerttermet. A hangulat a félévvel azelőtti, az előadás kicsit érettebb. Aki itt van tombol, ugrál, boldog. Utána vén rockkerekkel beszélgetünk, akik kiváncsiságból tévedtek be és nosztalgikusan felfedezni vélik a zenekarban saját kezdeteik hevületét.
A Gogol Bordello mesterien egyensúlyoz azon a vékony cérnaszálon, ami a gagyitól elválasztja muzsikájukat. Az esetek nagy többségében ez sikerül nekik. A Bohemian Betyars - talán tapasztalatlansága okán -, többször esik le erről a cérnaszálról. Védőháló gyanánt a Gogolt feszítik maguk alá, ilyenkor nincs is nagy baj. Kíváncsi lennék, hogy ha a Bordello dalokat magyarul énekelnék, akkor is érezném-e azt a hiányt, amit saját opuszaik alatt érzek? Tapasztalat? Élet és zenei? Majd az idő eldönti. Mindenesetre Péterfi Bori maxiján a Szembogár átirattal megint jól vizsgáztak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése