Vótunk egy búcsúban… (Villányi Vörösbor Fesztivál)

Vótunk egy búcsúban

Oszt ittunk kis vereset

és nem is keveset

de hurkát nem faltunk

négyezerötér,

sem ezerér

Ilyetén bordalok ötlöttek eszembe a korgó gyomorba belediktált második veres után a nagy lödösődésben és vásári hangzavarban. Műanyag kertitörpétől a pályinkáig mindent lehetett kapni, csak az árakat nem szabadot észrevenni, mert szívszédülésre azonnal be kellett venni valami zsibbasztót. Szerencsére kedvenc rétesesünknél csillapíthattuk a péterkénket, bár a második adag forró különlegesség nem csak a nyelvünket égette össze - mohók voltunk -, hanem kicsit a gyomrunkat is elcsapta. Így meg sem vártuk a hivatalos gajdolást ami a színpadokra volt beigérve, hanem tíz lityi jóféle veressel felpakolva szedtük a sátorfánkat. 

Az ilyen fesztivált mi otthon csak búcsúnak híjuk és a gyerek pár százassal futja végig a sorokat, itt a pár tízezres is simán elment vóna… ha hagyjuk. 

( tán egy balkáni )

( Ja, és a gazdáknak telett kivetítőre, ami nagyon szépen bevilágította a főteret! )