A kettőezer tízes évek kult zenekara (vagy lassan azzá lesz). Betölthetik a Kispál feloszlása után keletkezett űrt. Lovasi ezt jól érezte meg, gondolom ezért jelent meg új lemezük a kiadójánál.
Sajnos a lemezbemutatón éppen a lemez egyik - és nem a legpopulárisabb - lényege, a szöveg veszett el a hangzavarban. Én nagyjából értettem, mert ismerem a dalokat, de nővérem (lumnicer) csak a zenét élvezhette. Persze ez a sikoltozó lányokat egyáltalán nem zavarta, ők kívülről fújták a frissen megjelent (okt. 2.) korong számait is.
A hangulat jó volt, bár a dalok - a lemezen - inkább a kádban lassan elvérzés hangulatát sugalják. (Az új lemezt hallgatva mindenesetre legyen a kezed ügyében borotva, vagy valami jóféle szesz!)
(Na, most nem is tudom, a koncertről írjak, vagy a lemezről és mit kezdek ezzel a sok zárójellel?)
A koncert öröm, vidámság, a lemez bú és gyönyör, a mindent feladás és a remény ígéretével játszik. Az első dal a "Lehetek én is " proteszt kiállása után a "Diszkős" elrettentő képein át eljutunk a "Lehunyom a szemem" lírájáig, mely több érzékeny lelkű ember szemébe könnyeket csal anélkül, hogy olcsóvá válna. Közben persze van "szotyis" kisiklás is - aki tudja miről beszélek érti, aki nem, járjon utána :) -, de egészében véve egyre érettebb a matéria. (A szöveg sokszor jobb, mint a zene.)
Eddig a koncertjeiket szerettem, most a lemezüket.
Fogjuk még hallani a dalokat a MR2-n, amennyiben nem szüntetik meg…. (már felreppent a hír…)
(és megint egy zárójel…)
(Volt egy dalom hajdanán:
"Zárójelben élve,
záróvonal alatt,
zárójelbe téve:
mindenhol zár, lakat.")
Vad Fruttik from simarafoto on Vimeo.
1 megjegyzés:
Bizony a "Lehunyom a szemem" nagyon siratós...:(((
Megjegyzés küldése