Én csak egy dolgot szeretnék erre az alkalomra. A halála napját. Vannak pillanatok az életben amelyek örökre gyökeret vernek az emberben és élesen emlékszik minden mozdulatra, szóra. és tárgyra. Mintha most történne, csak az idő, a pillanat amely lelassul. Mint egy lassított felvétel. Mert annyiszor lejátszottad már magadban.
Anyámmal ültünk az asztalnál, a szülői ház nappalinak kinevezett mindenes szobájában, amikor bemondták a hírt. Egymásra néztünk és csak néztünk....Anyám ugyan nem volt egy Beatles vagy Lennon rajongó, de tudta és érezte mit jelent ez. Négy gyereke közül valamelyik mindig fölhangosította a rádiót vagy a magnót ha elhangzott egy dal tőle. Így ő is átélte velünk ezt a generációs robbanást........
Szóval csak ültünk és néztünk egymásra hosszú ideig. Aztán elsírtuk magunkat. Ő gondolom az időt siratta, ami elszállt fölötte, én meg Lennonnak ezt a hihetetlen halálát... Ez 1980. december 8-án történt.
(xénia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése