Egy szép este eszméltem, mikor épp Joplint hallgattam, hogy nála is valami kerek évforduló van (lehet, szégyen, hogy nem villant be azonnal, de esetében a dátumok valahogy kiestek a (köz)tudatból.)
Aztán gyorsan rákerestem a neten, mert ő fontos.
Október 4-én volt, hogy 40 éve halt meg, 28 éves korában….
Először szerintem már a halála után találkoztam vele, épphogy elkezdtem a középiskolát és egy vegygépes diszkóban egyszercsak meghallottam a Cry babyt…
Melyik tizenéves lánynak ne lenne akkor épp aktuális szerelme, vagy épp szerelmi bánata??
Így a Cry baby abban a pillanatban ütött, de úgy, hogy az állandó TOP-listámba került és úgy gondolom, már ott is marad..
Az idő tájt nem volt még YouTube, hogy rávessem magam, miket is csinált még ez a fantasztikus nő, de elkezdtem hajtani a dalait, albumait…
Aztán, persze, én is megnéztem a Woodstock-ot és mindennek végére elkötelezett Joplin-fan lettem..
És sajnáltam is, mint általában sokszor, hogy csak a „kis” és nem a „nagy”- generáció gyermeke vagyok!
Mikor felhajtottam minden számát, már tudtam, életművet hallok, soha, de soha már nem egészül ki új dalokkal, nem követ majd divatirányt, nem befolyásolja már a korszellem, örök és maradandó, mint egy kőbe vésett alkotás, nincs folytatója….
És elvitt belőlem egy „Piece of my heart”-ot….”Maybe”…
De ha itt a „Summertime”, felragyogtatja az emberek lelkét! :)
Én megálltam egy néma főhajtásra s a YouTube-on a Janis-számoknál újra pereg a számláló……
(S0phia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése