Ha még egyszer megnézhetnék valamit az idei év Ördögkatlanjából, határozottan és egyértelműen az isztambuli Baba Zula formációra szavaznék.Mint ahogy már az előző időgépben írtam, szomorúan és csalódottan ballagtunk lefelé a Cseh Tamás emlékestről, azon tanakodva, hogy most miután megszakítottuk ezt a bosszantó estet mit is csináljunk... aztán elég gyorsan átvágtatunk Kisharsányba a Mediawev-esek programjára, ahol Baba Zula koncertjén már forró volt a hangulat. Persze köszönhető volt ez az elfogyasztott sörnek, bornak, pálinkának, a rezgő seggű hastáncosnőknek - élő viagrák:) -, de legelső sorban Murat Elter zseniális, elektromos, torzítós fene tudja milyen pengetős hangszerén való könnyed játszadozásának. Mert az volt. Elementáris erejű, elszállós örömzene a javából.
Nem szokásom az első sorokban álldogálni, de barátnőm unszolására a nagyra nőtt és beindult pasikat félre taszigálva, megpróbáltuk megközelíteni a zenekart, akik akkor már vagy két órája nyomták az Ördögkatlanos éjszakába a rockkal fűszerezett keleti varázst.
Baromira sajnáltam, hogy az elejéről lemaradunk, de volt kárpótlás bőven... közel egy órás ráadást adtak, látva a nép beindulását..., akkorra már mindenki felszabadultan ugrált, (has)táncolt, kiabált, tapsolt, ki hogy tudta kifejezni örömét, tetszését. Igazi zenei örvénylés volt ez!
Talán nem túloznék, ha Isztambul Hendrixének mondanám a pengetőst....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése