Puffogások - A zene Világnapja

Nem én puffogtam, hanem a zene, de erről később.
Most én puffogok.

Pécsett tartották a Zene Világnapja központi rendezvényét, melyet a Magyar Televízió felvett.
Az előzmények:
A benrég felújított Kossuth tér dísze pár hétig egy műalkotás: egy hatalmas tükör, mely tükröt tarthatott volna a szervezők elé is, akik le akarták bontatni, mert zavarta őket! Szerencsére győzött a józan ész és a kiállítók rábeszélőkészsége és - láss csodát -, elfért a koncert rombolás nélkül is!
A koncert:
Népünnepélynek indult, de üröm vegyült bele. A hangkép mintha a TV-sek szájaíze szerint lett volna beállítva: határozatlan, puffogó basszusok, melyek egyesek szerint a fájdalomküszöbb környékén szóltak, elkent középtartományok, stb. Remélem, tényleg csak a TV miatt volt és nem a hangmérnök füle hallott félre! Persze nem értem, hogy miért nem lehet rendesen hangosítani a közönségnek és külön a TV-nek, ahogy ezt professzionálisan szokták? Megint le lettünk szarva mint az EKF nyitóján, amikor az járt jól aki otthon maradt a meleg szobában és a képernyőn mindent látott ellentétben a fagyoskodókkal? (Ja, egy ekkora térre most is elkelt volna legalább egy kivetítő, hogy hátultól is lehessen élvezni…)
Mikor mandolin szólóra került sor, erősen kellett hegyezni a fülemet még az első sorban is, nem beszélve a harmonikáról…
Ezek miatt - néhány kivételtől eltekintve - nekem kicsit langyos, élettelen volt az egész.
A muzsika a népzene körül forgott, nagyot merített a - hálistennek - már elég nagy zenei palettából, de talán éppen ezért el tudtam volna képzelni izgalmasabb válogatást is.

Jó hogy vannak ilyen rendezvények és fontosak is, de nem csak a szólamokban kéne a közönségnek (az embereknek) szólni, hanem a megvalósításban is.


A zene világnapja from simarafoto on Vimeo.