Akartam írni egy különleges hangulatú koncertről, de elszállt.... ami megmaradt belőle az a kiszámítható emberi viselkedés....Padsoron belüli kelleténél hangosabb megjegyzések, öreglányi rosszalló tekintetek....
Az ember szinte érzi a konyhai szigort és magányt a utóbbinál, kicsit a feltűnni vágyást meg az előbbinél..
A konyhai szigoros nő úgy gondolom más előadáson is szeret megrovó tekintettel körbe-körbe nézegetni. Nagy szerencséjére mindig akadnak olyan emberek akik meg szeretnek megjegyzéseket fűzni dolgokhoz. Mindig egymásra talál ez a két társaság....
Én meg szeretek ezen morfondírozgatni és várni, hogy
mikor kezdődik el a pisszegetés, csittegetés, hallatlanozás meg ilyesmi...
De ez most elmaradt. Azért a zene jó volt. Finoman szólt Dresch Mihály szaxofonja, száz helyről verődött vissza a székesegyház faláról a trombita. Ezért ( is) érdemes volt elmenni.
Csak ezek a szigorú és rosszalló tekintetek....
(xénia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése