Kabócák hangjától hangzik a természet.A városban Kossuth Lajos hiún szemléli magát a telihold fényében.
A Sétatéren árusok zsivaja vegyül a zsíros sülthusok szagával. Bor, sör, pálinka locsolja a vénasszonyok nyarát.
És a vénemberek nyara is elérkezett: hosszu hallgatás után ujra visszatért a Chris Rea nevével fémjelzett füstös kávéházi rock magyar élcsapata, a holtából feltámadott Tátrai Band.
A Dóm téren egy tűt sem lehetne leejteni, bizonyítandó, hogy van igény a míves popzenére is, és érdemes volt feltámasztani a közelmult legendás csapatát.
Az első hangokra megindulna a tömeg, de hiába, már nincs hová. A színpadon Charly lötyögő nadrágban, kinyult pólóban, kalapban próbálja lazára venni a figurát, de amikor kiengedi Joe Cockerre hasonlító hangját, megbocsájtunk neki. Tibusz ujjai alatt füstölögnek a húrok, grimaszaival követi játékát, sokat mozog a színpadon. Remek a hangulat, láthatóan élvezik a sokaságot, a sikert, a bekiabált kéréseket. A második dal Rolling Stones átirata után sorjáznak az emlékezetes slágerek, csak egy magyarosch blues rontja el a hangulatomat. Az egész koncert érettebbnek tűnik, jót tett nekik a pihenő, most megint nagyok az energiák, az érzelmek.
Az öreg legények bebizonyítják, hogy vén kecske is megnyalja a show-t. A közönség nehezen engedi el őket 22 órakor, én pedig szomorú vagyok, mert a Püspöki Pincészet standján elfogyott a cabernet sauvignon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése