Én többször, több könyvének is nekifutottam, de visszapattantam, mint a gumilabda: egy idő után mindegyiket dühösen vágtam a sarokba (jelképesen).
Csak én vagyok ilyen hülye? - tettem fel magamnak a kérdést és dühöngve, káromkodva átrágtam magam a 11 perc-en.
Az eredmény: konyha-filozófia, falvédő szövegek és kurva-romantika irodalmias (vagyis irodalminak látszó) mázzal: giccs a javából.
Utána felüdülés volt egy Koontz thillert olvasni: szikár, szabatos szöveg, jól szerkesztett cselekmény, egy pillanatra sem akar többnek látszani, mint ami.
És akkor Esterházy-ról már ne is beszéljünk! :) (de erről később…)
Vélemény?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése