Montam az asszonynak, pakójon kis elemózsiát meg jóféle úzót, oszt usgyi a kútúra fővárosa.
Háát iljent még nem láttam: zongorák az uccákon oszt aki arra jár már klimpírozza is a fürelizét. Beszarok!
Aztán a Kultúrkertkafé: tiszta bizományi! Meg is akartam venni azt a jó kis tálalóasztalt, de azonnal elküdtek… a púthoz folyékony kenyérért.
Aztán volt ott az a Balanyeszku: egyedűl cincogott a hegedűlyén, de úgy, hogy otthon a Morzsi ezt hallva a falat kaparná. Én viszont egész megszerettem. Aztán egy hárembe mentünk, de csak ketten zenéltek, a Light in Babylon. Mi csak ültünk és feküdtünk a félhomályban és hallgattuk az ölében dobot melengető jány szép kántálását.
Aztán a padláson, a gerendák és borovicskák között szlovének fújták, a New Music Ensemble. Hát ezek… Az egyik tubákozott, a másiknak, a húzogatós trombitásnak egészen magyar neve vót, a dobos a szemét forgatta, grimaszolt, de a keze úgy járt, mint otthon a cséphadaró, a görbetombitásnak meg még ott lóg a fenekén a tojáshély, mégis ő dirigál és fújja cefetúl. Először macskazenének tünt - körülöttünk valami frídzseszről suttogtak -, de aztán találtam benne rendszert és a végén lelkesen tapsoltunk mikor jót szvingeltek a sajátos stílusukban…
Oszt mikor már kötöttük a laput a talpunk alá, hirtelen jöttek mindenféle emberek hangszerekkel és hangszernek látszó tárgyakkal, ülltek, álltak mindenhová és húzták nevetve a különféle nótákat, hát akkor én azt gondótam, innen tán haza sem kéne többet menni…
(egy tán balkáni néző)
1 megjegyzés:
nekem se teccik ez a dolog...jobb vót az a Balanyeszku meg a dobot az ölében melengető jány kántálása....ezen az Art Pikniken vagy mi a csudán...
(egy tán balkáni...)
Megjegyzés küldése