Persze mert már a várakozás izgalma, a koncertek, az irodalmi és képzőművészeti előadások, a katlan különleges hangulata és nem utolsósorban a borospincék sötét mélyének varázsa elfelejteti az emberrel a mérgelődést.
Az első meglepetés Kisharsányban ért minket, amikor szomorúan láttuk, hogy se Templomkert, se a jó színvonalú kirakodóvásár.....Tavaly kedvenc helyünk volt ez a falu. Bár a további napokon itt tanyáztunk a legtöbbet, de erről majd később....
Irány Nagyharsány, ahol volt már egy kis mozgás, lehetett érezni, hogy idén is lesz valami ebből a fesztiválból.
Vártuk a megnyitót a Quimby-vel, de mindenhol azt olvastuk, hogy valami Técsői banda lesz előtte.Nem is gondoltuk nagyon, hogy megnézzük, mert úgy összebarátkoztunk a büfésoron a borkimérős emberrel, hogy ott ragadtunk.( Ez a büfé-és kirakodó sor azonban nagyon gyenge pontja volt a katlannak....)
Jól tettük, hogy itt maradtunk, mert egyszer csak muzsikaszót hallottunk és mire oda értünk a helyszínre már nagy számú helybéli is megjelent az eseményre.
Ez a rutén zenét játszó banda a Tisza felső szakaszáról érkezett igen változatos repertoárral.... volt itt ukrán, zsidó, román, cigány, orosz magyar dallamvilág.... örömzenélés a javából!
Nem csoda, hogy egy vékonyka cigány asszony sörösüveggel a kezében táncolni kezdett erre a muzsikára...
Szóval ez a Técsői banda nagyon jól húzta a talp alá valót! Egészen különleges dallamvilág keveredett a sötétedő Ördögkatlanra. És ez minden este így volt ott a nagyharsányi árokparton....és ez a zene ami összehozta a falu lakosait a katlan lakóival.... még ha egy pár napra is.....:)
(xénia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése