Először magam sem hittem, hogy a Somló jön, és elég, ha bemondom a nevem, így lettem nagynevű...
Úgyhogy nem is mentem kezdésre, de nagyjából jól is jártam el, mert miután már voltam, kezdődtek a nagy számok...
úm. Álomarcú lány , mindig gondolj tárárárám..
meg Ringasd el magad
Meg Barta emlékére egy szál...
Meg az Én annyi mindent nem szerettem még (még én se:)))
S a végén a könnyes szemű, 40 vagy annál kevesebb évvel ezelőtt a teret akkor birtokba vevő közönség lelkes énekével, a padokon tanuló, vagy pasikat/csajokat vagy csak buszokat váró, nosztalgiázó emlékekkel a "S miénk itt a tér...."
Az biztos, hogy érzés több volt benne, mint technika, de Somló azt adta, amit, önmagát, nem akart sem nagyobb, sem több lenni, s a Zsüri meg jól megtámogatta, ha épp kifulladt volna...
Úgyhogy elment....
(S0phia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése