Ma a könyvek közt matatva rábukkantam utasi mária hajnali ravatal-így van írva,kis betűvel mind- verses kötetére. Ezt a könyvet az első szeretőmtől kaptam 16 éves koromban. Akkoriban minden nap olvastunk verseket. Szerettük nagyon Adyt - Eszti barátnőmmel, tetszett nekem nagyon a pécsi fiatal írók antológiája, - főleg a Bebesi - az ember már el is felejtette: kér fűszál közt egy fekete bogár fejét ölébe hajtva sírdogál.Vagy az Utasi: Neve hímpora, álomvirág, termő egész, formája csönd és szeretet. Azt gondoltam akkor: ez csak az Isten lehet. Csak úgy tolultak fel bennem a rég elfelejtett, de akkor kívülről fújt versek, részletek. Nem beszélve a saját magunk fabrikálta verssorokról...neked adom a bal mellemet, a csillagos homlokút,hogy ringó éjben rövid sóhaj beteljesüljön.... persze akkor még mit tudtunk a ringó éjről..?
Csak álmodtuk..
Aztán egyszer csak ott találtuk magunkat az akkoriban oly gyakori író-olvasó találkozókon.
Sose felejtem el mekkorát röhögtünk a széksorok alatt egy barátommal Pilinszky Végkifejlet verseskötetének ismertetésén.Persze baromira szégyenkeztünk ezen a nyerítésen, de nem tudtuk abba hagyni. Érdekesnek találtuk, hogy ez a törékeny kis ember, azon vékonyka hangján olvassa a remekműveit. A végére azért lecsitultunk, főleg a rosszalló tekintetek miatt...
Nem tudom vannak -e mostanában író-olvasó találkozók? Gondolom vannak. Egyről azért tudok : Mándoki Gyuri költő barátunk 2 hete mesélte Egerben, hogy ő itt már olvasott föl...MŰÚT 54.évfolyam 2009016....
Szóval, hogy megtaláltam ezt a kis könyvet, ezt az utasi máriát, elgondolkodtam. Mennyire lesüllyedtem az adótörvények sötét bugyraiba és milyen jó lenne újból minden nap olvasni egy valamire való verset, vagy kreálni egyet, még ha olyant is mint a nagykőrösi konzervgyár az ember csak mélán áll és bebámul a gyár kapuján....
(xenia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése