Találkoztam olyan asszonnyal, aki a második világégés egyenruhái láttán hallani vélte a fülében a bombák sivítását, érezte a gyerekkori félelmet, hogy most hova sújt le a személytelen halál, hallotta a becsapódásokat, látta lelki szemei elött a rokon hulláját törmelékek alól kaparó kezeit.
Nem azt mondom, hogy nem kell haditechnikai bemutató. Azt mondom, hogy korlátozott helyszínen és nem a város utcáin. Hogy csak az „élvezhesse“, akit ez érdekel.
Brutális érzéketlenségről vall ez a szervezőktől, a rendörség részéről, akik az engedélyeket kiadták és a Város részéről, akik tán azt sem tudták, mit fogadnak be az EKF programjai közé.
Ha nincs háboru csinálunk? Javasolnám a délszláv csatákat is belevenni, akár eredeti helyszineken is, hiszen csak egy órát kell autózni. A horvátok biztos örömmel fogadnák.
Építsünk anfiteátrumokat, ahol a gladiátorok életre-halálra kűzdhetnének a mi épülésünkre és a köztévé élőben közvetíthetné.
Az esemény neve: HATEJAMO - szép ősrégi magyar szó, lehet, az új értelmező szótárban már benne lesz.
Ha van véleményetek, ne tartsátok vissza: bökjetek a megjegyzés szóra és mindent bele!
1 megjegyzés:
nekem se teccik ez a dolog...jobb vót az a Balanyeszku meg a dobot az ölében melengető jány kántálása....ezen az Art Pikniken vagy mi a csudán...
(egy tán balkáni...)
Megjegyzés küldése