2010. szeptember 13., hétfő

„Iszonyatos káosz van a külső világban.“ - Nemsenkilény – monológ nemmindegyembereknek

(Reccs.
Nemsenkilény letépi az első négyzetes kartonlapot a falra ragasztott tennivalók listájából. Nézi, majd tagoltan, szenvedélytelenül felolvassa)
NEMSENKILÉNY: Színház.
Néz. Még nem tudta eldönteni, reagáljon-e a feladatra - nem mindig szokot -, vagy sem. A szemében látjuk a lassan feltörni akaró szavakat. A játszó színész fejében látjuk gondolatait.)

„Iszonyatos káosz van a küldő világban.“
Ezzel a mondattal indul az előadás verbális része, de elötte Börcsök Enikő utat tör magának hozzánk a hatalmas színes kockákból épített falon keresztül. (Pink Floyd: The Wall, vagy a régi dilemma, hogy ki van a rács mögött: mi vagy ők? Rilke: A párduc, Szabó Lőrinc fordításában - bár ez inkább a továbbiakra jellemző.)
Ez egy jelképes tett, a színésznő segítségével mi látogatunk el, törünk be egy autista lány belső világába és ülünk ökölbe szorított kézzel zavartan vihorászva, könnybe lábadó szemmel csodálva emberi nagyságát és egyszerűségét, ahogy tükröt tart káoszvilágunk elé, melyben bizony elvarázsoltkastélyosan torznak és érthetetlennek látjuk magunkat. (Na, ki van kint és ki van bent?)

A reccsenések és a napi feladatok „normálisok“ számára mosolyogtató egyszerűsége tagolja az előadást. A szöveget autista szerzők müveiből (szövegeiből, beszélgetéseiből) gyurta egyneművé Börcsök Enikő, Gyulay Eszter segítségével. A játékmód egyszerű, letisztult, pár jellemző mozdulatra építi fel a szerepet, melyen végig átsejlenek a reflektáló színész gondolatai.
Kis örömök és kicsi dolgok feletti nagy örömök, nagy bánatok és hirtelen tragédiák, egyenesség, éleslátás és gyomorbavágó filozófikus gondolatok színesítik ezt a világot.

„Eldöntöttem, nem leszek tovább autista!“ - mondja Nemsenkilény és mi szomoruan mosolygunk, mert tudjuk, nem rajta múlik.
De mi még dönthetünk: rendet teszünk-e káoszvilágunkban?

(Nemsenkilény lassan odacsoszog a falra ragasztott teendőkhöz. Kicsit habozik, majd hangos reccsenéssel leszakítja a következő kartonlapot. Egy ideig nézi és jól érthetően felolvassa.
NEMSENKILÉNY: Vége.
Bólint, a lapot komótosan a fiókba helyezi a többi közé. Kezét sután oldalracsapja, megelégedetten tényközöl.
NEMSENKILÉNY: Kész.
Sötét.)


Nincsenek megjegyzések: