Jameson CineFest 2014 from Astro on Vimeo.
www.cinefest.hu
"Noha idén a támadások kereszttüzébe került, mert nem újította meg az együttműködést egy romafilmeket ajánló dokumentumfilmes csoporttal, a miskolci Cinefest évek óta a legmenőbb magyarországi filmfesztivál, ahol mindig meg lehet nézni egy csomó olyan filmet, ami a legnevesebb nemzetközi filmfesztiválokról érkezik hozzánk. Aki nem jut el Cannes-ba vagy a Sundance-re, annak elég Miskolcig elmennie, hogy láthasson párat a felhozatalukból. Ráadásul a filmek jelentős része nem kerül később sem rendes moziforgalmazásba nálunk, plusz Miskolcon a fesztivál összes vetítése ingyenes. A szeptember 12-én kezdődő Cinefest programjából tíz filmet választottunk ki…"
(http://vs.hu/cinefest-ajanlo)
10. OSZTÁLYELLENSÉG (RAZREDNI SOVRAZNIK / CLASS ENEMY)
Ez a szlovén első film a tavalyi velencei filmfesztiválon debütált, és azóta bejárta az egész világot. Rok Bicek rendező saját középiskolai élményéből kiindulva egy gimnáziumi osztálynak és új, szigorú tanáruknak az összecsapását mutatja be, és eközben - a külföldi kritikusok szerint - halálosan precízen rajzolja fel az osztály csoportdinamikáját. A kedvesebb, lazább tanárhoz szokott osztály rögtön kiakad az új, keménykezű némettanáron (Igor Samobor alakítja, aki a Terápia című sorozat szlovén verziójában a nálunk Mácsai Pál által megformált terapeutát játssza), és amikor az osztály egyik tagja öngyilkosságot követ el, a diákok fellázadnak tanáruk ellen.
9. MR. TURNER
Mike Leigh (Mezítelenül, Titkok és hazugságok) kétségtelenül korunk egyik legnagyobb rendezője, de brit szocreálban erősebb, mint az olyan kosztümös filmekben, amilyen a Mr. Turner is. A híres angol tájképfestőről szóló, két és félórás játékidejével kissé hosszúra nyúló életrajzi film persze szép, kerek darab, de még Timothy Spall amúgy remek játéka sem elég hozzá, hogy az embert igazán megérintse a címszereplőt távolságtartóan ábrázoló film. Azért elszánt Leigh- és Turner-rajongóknak természetesen meg kell nézniük, és érdemes a Cinefesten, mert mozikban nem lesz.
8. A TÖRZS (PLEMYA)
A cannes-i Kritikusok Hetének ukrán fődíjasa egy bentlakásos iskola tinédzserei közt játszódik, de mivel főhősei mind süketnémák, ezért párbeszédei teljes egészében jelnyelven zajlanak, amelyeket a filmben nem feliratoznak. Mi még nem láttuk, de a külföldi kritikusok szinte egybehangzó véleménye szerint ez nem kell, hogy bárkit eltántorítson, mert egy irtózatosan hatásos, provokatív filmről van szó. A feliratok hiányára figyelmeztető előzetes is ezt sejteti, amely közli a nézővel, hogy a szerelem és a gyűlölet nyelve nem igényel fordítást. A film bővelkedik explicit szexjelenetekben, és ahogy halad előre, egyre sötétebbé válik, valószínűleg nem árt hozzá némi kalandvágy és nyitottság.
7. PARTY GIRL
Egy szakmájából kiöregedett sztriptíztáncosnő halovány kísérletet tesz arra, hogy úgy éljen, mint a társadalom által normálisnak tartott emberek – a Party Girl sztorija első hallásra elég lehangolónak tűnik, de a film mégsem az, ellenkezőleg, inkább a női autonómia és erő ünneplése. A cannes-i filmfesztivál legjobb elsőfilmes díját elvivő alkotás címszereplője (Angélique Litzenburger) egy függetlenségéhez foggal-körömmel ragaszkodó, az életet minden pillanatban kiélvezni próbáló, ugyanakkor érzelmes nő, akit lebilincselő nézni. Valószínűleg azért is sikerült annyira élettelire a figura, mert a három kezdő rendező egyikének az anyja alakítja, aki nem hivatásos színésznő, és a cselekményt is a családban megtörtént eset ihlette.
6. SRÁCKOR (BOYHOOD)
Richard Linklater egyedülálló filmes vállalkozásba kezdett 2002-ben: elhatározta, hogy minden évben forgat ugyanazokkal a színészekkel egy rövidfilmet, ami tizenkét év alatt egy fiú felnövésének történetét elmesélő nagyjátékfilmmé áll össze. Ő és színészei – Ethan Hawke, Patricia Arquette, Ellar Coltrane és saját lánya, Lorelei Linklater – kitartottak a projekt mellett, és tavaly elkészült a három órát közelítő játékidejű film, amelyet végignézve több mint egy évtizedet ismerünk meg egy család életéből. Linklater ugyan nem mond semmi újat a felnövésről és az emberi kapcsolatokról, de már az is teljesítmény, hogy ilyen hosszan leköti a figyelmünket egy család csip-csup problémáival. Erre a filmre azoknak sem kell soká várniuk, akik nem tudnak ott lenni a Cinefesten: szeptember 18-án már be is mutatják a mozikban.
5. CSAJKOR (BANDE DE FILLES / GIRLHOOD)
A francia filmnek nincs köze Linklateréhez, csak témájuk hasonlít annyiban, hogy ez is kamaszgyerekes családok problémáiról szól. De mint a címből is kiderül, itt egy lány áll a középpontban: a Párizs külvárosában élő, tradicionális értékeket valló családban nevelkedő, fekete Marieme, akinek a szokásos kamaszgondok mellett a bátyja értékrendje és a tágabb közösségének normái közti kulturális különbségekből fakadó feszültségekkel is meg kell küzdenie. A film nagy erénye és különlegessége, hogy úgy tud súlyos témákat hitelesen felvetni, hogy közben megőrzi könnyedségét, és a főszereplő lánycsapat életkorukból fakadó letörhetetlen vidámságát is átadja. Különösen emlékezetes az a hidegrázós jelenet, amelyben a felnőttek felügyelete alól kiszabadult lányok Rihanna Diamonds számára bulizgatnak.
4. LAVINA (FORCE MAJEURE / TURIST)
Ruber Östlund (Akaratlanul, Play) filmje kicsit olyan, mint Ian McEwan regényei (Amszterdam, Vágy és vezeklés), amelyekben rendszerint egy váratlan helyzet szülte kis emberi gyarlóság dönt romokba életeket. Itt nem harapózik el annyira a dráma, épp csak egy család jövője válik kétségessé amiatt, hogy az apa egy vészhelyzetben nem viselkedik úgy, ahogy egy apának és férjnek kellene. A francia sívakáción lazuló svéd család krízisét a rendező nagyon átélhetően, de nem nyomasztóan, hanem finom humorral meséli el. Teljesen megérdemelten kapta meg érte a cannes-i Un Certain Regard-szekcióban a zsűri díját (ez a második legfontosabb elismerés a kategóriában, a fődíjat Mundruczó KornélFehér Isten-e happolta el előle). Mozipremier: október 2.
3. VAN VALAMI FURCSA ÉS MEGMAGYARÁZHATATLAN
Reisz Gábor első egész estés munkája egy hiperalacsony költségvetésű, elképesztően bájos felnövésfilm, amelyben egy friss diplomás, de már a harmincat közelítő, hihetetlenül szerencsétlen srác (Ferenczik Áron) dagonyázik a volt csaja által hagyott űrben, miközben elvben már felnőtt életét kellene építgetnie. A film ironikus humora és kedvessége lefegyverző, és akármennyit bénázik is a főhős, nem tudunk nem magunkra ismerni benne. És az sem ártott a filmnek, hogy minimális pénzből készült, sőt ettől csak még frissebbnek és spontánabbnak hat. Szerencsére mozikban is lesz október 30-tól.
2. MOMMY
A kanadai Xavier Dolan még csak 25 éves, de ez már az ötödik nagyjátékfilmje, amely nemcsak hogy a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában indult, de – a 83 éves Jean-Luc Godard új filmjével megosztva – elnyerte a zsűri díját is. A film egy viselkedészavaros kamaszfiú és hasonlóan problematikus anyja viharos, mégis szoros kapcsolatáról szól, amely folyamatosan magában hordozza a tragédia lehetőségét, a kiegyensúlyozott életét viszont nyilvánvalóan nem. Fiatal kora ellenére Dolan mély emberismeretről tesz tanúbizonyságot, és remek pszichológiai érzékkel ábrázolja ezt a hullámvasútszerű kapcsolatot, ami mindvégig visz magával minket is.
1. WHIPLASH
Legszívesebben minden mozirajongót lezavarnánk Miskolcra, hogy nézze meg a fesztivál utolsó két napján (szeptember 19. és 20.) megtekinthető filmet, ami sajnos nem fog később sem rendes moziforgalmazásba kerülni. Pedig a Whiplash egyáltalán nem egy nehezen befogadható művészfilm, hanem egy őrült izgalmas és szórakoztató darab, amelynek az élvezetéhez még az sem előfeltétel, hogy az ember szeresse a jazzt, pedig a zenészek kompetitív világában játszódik. Tizenéves főhőse (Miles Teller, aki már a Képszakadás magyar címen futó The Spectacular Nowban is szuper volt) jazzdobos akar lenni, és be is kerül a diákjaiból a maximumot kipréselő, legendás tanár (J. K. Simmons) zenekarába, ahol kemény küzdelem alakul ki a két erős akaratú művész közt. A fiút nem feltétlenül a legjobb irányba formáló párharcuk lenyűgöző, drámai, de közben sokszor vicces is.
Kiegészítés (2014.09.12. 10:05): Most kaptuk az információt, hogy az InterCom mégis bemutatja a Whiplasht, de a film csak 2015 elején kerül majd a mozikba.
A videót a Roboraptor Filmgroup (Bendó Zsuzsanna, Muchichka László, Pálmai Bálint, Zsótér Dániel) készítette a prae.hu általános művészeti portál felkérésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése