Láttam magam előtt volt férjemet, Attilát, ahogy közeledik felém és megragadja karom olyan erősen ahogy csak tudja és visszaránt a lépcsőröl, behúz a szobába és felpofoz. Én ekkor már csak halványan emlékszem. Talán azt mondta térj, már magadhoz, világos, hogy innen nem mész sehová, ha az enyém nem leszel, másnak nem adlak oda! Ne akarj elvállni, mert nem fog menni, teszek róla.
Éreztem, hogy teljesen levert a víz, a testem leizzadt, ez csak álom volt, Istenem, de jó, hogy már nem valóság többé. Már nem tudtam visszaaludni, kimentem a konyhába, hogy főzzek egy jó erős kávét. Bekészítettem és addig beleolvastam a tegnapi újságba, gondoltam nem árt egy kis információ. Miközben már kotyogott a gép, erőteljes lépteket hallottam. Anyám látva, hogy öntöm a csészébe a friss kávét, hirtelen ott termett és tejet öntött a csészébe, aminek a tetején már pille darabkák úszkáltak és látta, hogy eltolom magamtól. Ettől kissé felkavarodott a gyomrom - ugyanis vele ellentétben nem szeretem a házi tejet -, és szokásos, epés megjegyzéseket kaptam.
- De finnyás a kisasszony! Mióta nem jó már a finom házi tej? Mi lett volna ha nem fogadunk vissza, ha anyaotthonba lennél? Kíváncsi lennék, mennyire válogatnál? Na, idd meg a kávét, de előtte egyél legalább 1-2 darab kekszet, nehogy nekem itt napközben rosszul legyél mert éhgyomorra iszod az erős löttyöt! Tudom, én szoktattalak rá, mikor elkezdted szedni a gyógyszereket. Attól mindig nagyon mélyen aludtál, gondoltam hamarabb kijózanodsz ha iszol reggel egy csészével, de az sem segített mert utána is mindig vonszoltalak a buszmegállóba, hogy elérd a korai járatot és végezd el az iskolát.
Gondoltam, már megint a régi nóta.
- Nem tudnál egyszer kicsit kedvesebb lenni? Mindig muszáj figyelmeztetni, hogy nem vagyok egészséges? Emlékeztetni rá, hogy nem vagyok egészséges, nem tudok erős fizikai munkát vállalni? Ma egyébként is megyek a városba, ha esetleg kellene valami szólj és meghozom.
- És mi annyira sürgős ma neked?
- Gondoltam, újra elindítom a modell tanfolyamot ami régen abba maradt.
- Hát jól figyelj, mert többet nem mondom! Míg itt vagy, itt laksz, addig ezt verd ki a fejedből és apádat nehogy belerángasd abba, hogy segítsen! Neki van éppen elég munkája, de még annak a felét sem csinálja meg, egyedül én dolgozom, majdnem minden nap két házat takarítok ki, másnak a szutykát kell fényesre sikálni és te azzal jössz itt nekem, hogy majd pont hozzád jelentkeznének erre a járkálós izére, tanfolyamra?
- De már adtam fel hirdetést ami holnap fog megjelenni az újságban és a netre is feltettem.
- És engem ki kérdezett meg? A saját házamba had csináljak azt amit én akarok, és azt engedek be akit akarok! Ide senkit nem hozhatsz, érted kisasszony?! Jajj! Csak nem sértettem meg a lányom? Most mész duzzogni a szobába. Az úgy jó neked? Inkább az interneten írd meg azt a hivatalos levelet amit apád tegnap lediktált és ha már annyit ülsz a gép előtt igazán kereshetnél már egy pénzes pasast! Vagy most kinek tartogatod magad? Vedd be a gyógyszered, én megyek dolgozni! Látom, csak én tudom egyedül mi a fontos! Apád már vár kinn a kocsinál, megyek SIKÁLNI MÁSOK UTÁN!
- Szegény Marika! Annyit dolgozik! És most itt a lánya, annak is besegít. Milyen jó áldott szíve van! - mondanák a falubéli ismerösök, akik az álarcot látják és anyám valódi mivoltát nem ismerik. Hogy ismerhetnék? Olyan visszafogott, szerény ha másokkal vált pár szót, és persze ő a mártír. Talán mások azt látják, hogy anyám szándékosan feláldozta magát, hogy nekem jobb legyen? És ez most azt jelenti, hogy tűrjek mindent amit csak lehet és nem érdemlek jobbat és szebbet az élettől?
Így, túl a 3.X után azt azért már tudom, hogy mit nem szeretnék tenni, átélni.
Igen, végig fogom csinálni, mert magamnak akarok bizonyítani, hogy képes vagyok újra felállni, megint nulláról indulni és mászni szép lassan a létra fokán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése