2013. június 8., szombat

POSZT2013 hangulatok 2

... és egy kis konkrétabb hangulat Xéniától, kép nélkül:


 Úgy gondolom  mára jót választottam... tipródtam sokáig a lehetőségekben ( Bolha a fülben Vidnyánszky 3. óra 20 perc túl  hosszú egy szünettel.. .nekem,  Bányavakság oldal nézetből képkeretileg nem látni semmit ( minden jegy elkelt) de már napok óta érlelődik bennem a Karamazov testvérek E-78. És ezt választottam. Fél ház, egész darab. Bár arra gondoltam ennyien sem lesznek, Pécsiek nagy részének a sétatéri  kultúra kell „ bor, sör, pálinka, Snapszkirálynő Katinka”.(James Joyce)
Itt az E-78-ban meg a  három testvér tipródása az apagyilkossággal.
A Mu Színház és a Füge produkciója számomra maradandó élményt nyújtott. Egyrészt szeretem ha a színészek maximálisan ki tudják használni a hely adta lehetőségeket ( erre bőven volt  példa) másrészt meg a bakizást is kiválóan megoldották :)
Szeretem az alter színházat, bármi másnál jobban..., szeretek felröhögni és sírni, prüszkölni és toporzékolni, szeretek benn lenni egy darabban és együtt  élni vele. Ez ilyen előadás volt. 
Persze volt itt  egy súlyos kérdés, ami  számomra nem  kérdés, de  úgy gondolom sok ember számára az : ha egy kislánynak a szülei szarral bekenik a kislány arcát, megostorozzák, aztán kiteszik a mínusz 20 fokos budiba , hogy egyedül maradjanak egy kefélésre ..., ezt beteszem a kezem egy oldalára, a másik kezem oldalára  a világ megváltását helyezem, melyiket választanám.... és ez kérdés volt a nézők felé is... és ez kérdés a világ felé is... 
Ennyire még sosem éreztem  egyedül magam hazafelé.....
(Xénia)



POSZT 2013 hangulatok 2 from simarafoto on Vimeo.



Lapzárta után...
érkezett Vé Zé Marcsi véleménye:
"Rövidke rezümé – a teljesség igénye nélkül – a Bolha a fülben margójára…
A számomra szegényes díszletben picit sok volt a 3 óra 20 perc játékidő. A bonyodalom, zűrzavar, rohangálás talán több volt a kelleténél, a forgószínpad inkább rá- mint segített volna ezen. A szituáció, a történet kissé elcsépelt, nehéz már ebből maradandót alkotni. Ennek ellenére a színészgárda összeszokottságot sugallt, a poénok, szóviccek ültek. A szerepkettőzés jól sikerült, egy pillanatig elhittem, hogy egyszerre van jelen a színpadon Chandebise és Poche. A spanyol a felruházott sztereotípiák miatt tényleg egy őrült, féltékeny spanyol képzetét keltette (bár az ő alakítása éppen nem tetszett), a többi színész is komolyan vette, MEGOLDOTTA feladatát.
Engem már-már kezd zavarni, hogy a nemi hovatartozás kérdése mindenhol megjelenik, így egy rövid időre itt is, bár az nem súrolta az ízléstelenség határát. Fricska vagy sem, nem tudom, még az is lehet, hogy a darab szerzője is beleírta az alapul szolgáló műbe. Azt viszont már tényleg nem igazán értettem, hogy a második és harmadik felvonás között mit keresett a színpadon egy csikós. Magyarkodás??? Pedig úgy gondolom, hogy előítéletektől mentesen ültem be az előadásra, elvonatkoztatva a Vidnyánszky körüli ...
Bár nem hagyott bennem mély nyomot, összességében szórakoztató volt a darab, a heti taposómalom után a közönség nagy része felszabadultan élvezte azt."

Nincsenek megjegyzések: