2013. MÁJUS 1., SZERDA, 19 ÓRA
Andrej Tarkovszkij: Nosztalgia
Filmvetítés Szilágy Ákos esztéta, költő előadásával
A TÜKÖR ÁLTAL HOMÁLYOSAN CÍMŰ KIÁLLÍTÁS KÍSÉRŐPROGRAMJA Tarkovszkij Nosztalgia című filmje minden, csak nem a szó szentimentális értelmében vett nosztalgikus film. A nosztalgia nem esztétikai viszony az emlékké halványult és ezáltal megszépült idő édes-bús világához, mint az európai és amerikai mozikat az 1970-es évek közepétől elöntő nosztalgiahullámok filmjeiben. A nosztalgia a személy válsága és betegsége; krízisállapot, amelyből a személy csak akkor lábalhat ki, ha azt, ami az anyagi realitás síkján jóvátehetetlenül elveszett számára, egy másik síkon, az igazi realitás lelki-szellemi síkján veszi vissza és tartja meg. Ez csak akkor lehetséges, ha lélekben elég erőssé válik ahhoz, hogy az anyagi realitás síkján lemondjon arról, ami elveszett, hátat fordítson lélekben a múltnak és ezáltal elszakadjon tőle. Ha nem képes erre, soha nem gyógyulhat meg a „halál betegségéből”, sorsa a kétségbeesés és a pusztulás lesz. A nosztalgia oroszul gyötrő honvágyat jelent, otthontalanságot, reménytelen vágyódást. Halálos, léleksorvasztó betegség ez, amelyben − akár a beteljesíthetetlen szerelemi vágyban − a személyiség belülről széthullik, tartását elveszti, arctalanná válik. A nosztalgia cseppfolyóssá teszi a személyiséget, megtöri ellenállóképességét, alkotóerejét. Ha ebben a helyzetben megnyílik, abba pusztul bele, ha magába zárkózik – abba. A Nosztalgia hőse, Gorcsakov – élőhalott. De a nosztalgia – mint Tarkovszkijnál minden mélypont, minden betegség, minden szenvedés – a remény állapota is.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése