Így kezdte a koncertet Hódosi Enikő, a Manoya lelke. Nem raktuk lounge üzemmódba magunkat, mert a muzsika sokkal izgalmasabb volt annál, hogy lemenjünk alfába. Az elnyugtató dallamokat (Harcsa Veronikás) szenvedéllyel átitatott ének, az akusztikus hangszereket villanygitár, az időnként megjelenő hangmintákat éló trombita váltotta, majd mantrás köldöknézéssel ugrottunk a psziché mélyére. A stílust nehéz besorolni, az ilyen lemezeket is szokták néha world-nek nevezni (nekem is eszembe jutott nézésük közben a Rupa and the april Fishes (haha, április van!) ).
Első pillanattól beszippantottak saját világukba.
Ez volt a zenekar második koncertje, még tesztelték a müsort, magukat, a közönséget.
Minket megnyertek!
(A színpad kicsit sötét volt, ami segíthette az elmélyülést és a hangulathoz is illett, de néha a láthatóság rovására ment: a végét már szinte rádióközvetítésként éltük meg...)
Manoya from simarafoto on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése