Sóhaj

Most amikor a Jimi Hendrix Experience albuma dübörög Alba fészbukos jóvoltából a hangszórókból, temetők, tájak és emlékek után kavarognak a gondolatok: férjek, szülők, nagyszülők, kismamák és szépapák árnyékában hogy a fenében is éljek ebben az élettől kifosztott világban....
Elsuhanok a szülői ház előtt kicsit lelassítva ugyan, de már nem megállva csak sóhajtozva... bár látom anyámat ahogy ott ül a gangon az utca felé nézve és vár..., apám is ott van, kifakult svájcisapkájában az udvaron szöszmötöl, öregapám, öreganyám... a régi eperfa, a kút, a nyári konyha és mind, mind ami már sosem lesz....
Itt csak a Hey Joe maradt és öreganyám utolsó elfakult integetése a házuk előtti hídról... most dédunokái intenek egy búcsúpillantást ugyanerről a helyről..., hiszen ez így van jól, az élet bennük folytatódik.
Bár Kányádi azt írja legárvább az akinek halottja sincsen...., de úgy gondolom akinek sok van az is csak egy árva...

by Xénia