2026. november 17., kedd

Hoppá, kaphatók a bérletek a 20. Ördögkatlanra!

 

Kedves Barátunk!

Ünnepre készülünk. Így van ez minden évben, hiszen a szó, fesztivál (latin: festivus) ünnepet, örömet jelent, ám 2027-ben rendkívüli ez az ünnep és vele az öröm, a 20. Ördögkatlanra készülünk. El sem hisszük!

És a legszuperebb hír: MÁTÓL KAPHATÓAK AZ EARLY BIRD BÉRLETEK! 

Csapj le a sajátodra az elsők között!
Ez itt most első, a 2027-es Katlant beharangozó hírlevelünk, ezért hát sajátosan, novemberben kívánunk nektek boldog új évet – velünk! Megengedünk magunknak egy kis nosztalgiázást, és fellapozzuk az első, 2008-as műsorfüzetet (vajon kinek van meg, nekünk 1 db. bújik a polcunkon): „… És most a jól ismert
izgalom, szorongás, naiv és reményteljes várakozás, félelem és bizakodás: hamarosan megszületik az Ördögkatlan.” Ezt írtuk akkor és a borítón már ott büszkélkedtünk a két védnök nevével is: Törőcsik Mari és Cseh Tamás, sőt, a vihar elől a nagyharsányi tornaterembe szorult közönségek augusztus 7-én utóbbi világba kiáltotta: „Az első Ördögkatlant megnyitom!”. Mari és Tamás már nincsenek velünk, de örökös védnökként itt bújnak ők, a szívünkben.

A jubileumi, 20. Katlanra készülve egyszerre csap meg bennünket a változás és a változatlanság kettőssége. Gondoljunk bele, mennyi minden történt velünk az eltelt majd’ két évtizedben! A nagyvilágban, ebben a kis hazában, a saját személyes életünkben. Szűkítsük figyelmünket csak erre az ötnapos kulturális közösségi eseményre: a hűséges katlanjáróknak millió élmény juthat eszébe a Mozart-Beethoven-Bartók-nagykoncerteket megelőző harangzúgás a Megbékélés Kápolnából, a színházi sorszámért sorbanfekvők álmai, a Cseh-Cohen emlékkoncert végén sziklákra repített kalap, a holdfényes amfiteátrumban szarvassá vált fiát hiába váró Törőcsik Mari megtört tekintete, a megnyitóra érkezőket fogadó Wombo őrült muzsikája, a 30Y ráadása előtt színpadra lépő stábot fogadó „Köszönjük!”, majd a sokezer torokból felzengő jelszó, hogy „Nem vagyunk normálisak!”… Eszünkbe jutnak veszteségeink, a helyi segítők, például Brigi, Nóra és mások, díszvendégek, ikonikus személyiségek Julie’ Mamától Tarr Béláig, Tompos Kátyától Nádasdy Ádámig,
Scherer Pepétől két védnökünkig…

Sokezer olyan fiatal olvassa okostelefonján ezeket a sorokat, akik talán még nem is éltek 2008-ban, de már bizonyosan készülnek a 20. Ördögkatlanba, hiszen életüknek oly természetes része immár ez a találkozás, mint a fű a kertben, a madár a fán, a szörfölés a képernyőn. Számukra, mindannyiunk számára nyilvánvaló, ami már a 2008-as műsorfüzetben ott szerepelt: „muszáj mulatságnak lennie”, muszáj Katlannak lennie.

A változások közepette álmaink változatlanok: egy elfogadó, sokszínű, az emberi minőséget értékrendje szívközepébe állító Másik Magyarország. Ez természetesen nem megy egyik napról a másikra – ezért sajnos nehézségeink is változatlanok, szó szerint leírhatjuk, amit 2008-ban: izgalommal, szorongással, félelemmel, naivitással és igen, bizakodással várjuk, hogy megszülessen a 20. Ördögkatlan. De az elmúlt években létrejött katlan-közösségre gondolva bizton állíthatjuk: meg fog születni!

Évek óta az a törekvésünk, hogy hírlevelünk olvasója kapjon valami csemegét, olyasmit, amit mások csak később tudnak meg. Ilyen hír most az, ami fenti, talán túlságosan is lírai levelünket fontos ténnyel támasztja meg: mától elkezdjük árulni január 1-ig igen kedvezményes bérleteinket, szóval
nem kell sokat agyalnotok, mivel is lepjétek meg magatokat, szeretteiteket karácsonyra.
Ha figyelitek az alakulóban lévő (?) kultúrát illető költségvetést, láthatjátok, nem lesz könnyű. Ezért hát az álmodott-tervezett programról még nem tudunk konkrétumot írni. A bizalmatokra építünk, amire, úgy hisszük, az elmúlt években rászolgáltunk.

Bizakodjunk, mert mást nem tehetünk!

Ölel benneteket a katlancsapat.
Megveszem a Katlan-belépőm!

Nincsenek megjegyzések: