"Főszerepben egy szőrszál, egy vibrátor, és Cserháti Zsuzsa, aki csak ebben a filmben volt obszcén. A posztmodern próza szellemében készült Idő van című filmet nemzedéki abszurd–groteszk közérzetfilmnek nevezték, pedig egyszerűen csak kultfilmnek kellett volna hívniuk. Ha nem is kezelték az értéke szerint, mától egy hétig megnézhető az Indavideo Filmen a cenzúra előtti állapotának az újradigitálizált változata.
„A film annyira volt elhallgatva, amennyire akkor a nem szeretem-dolgokat elhallgatták. A hivatal nem fogadta jól: kevés kópia készült, rövid ideig vetítették, a plakátja sem terjedt" – emlékezett a ma már Kossuth-díjas Gothár Péter a Hunnia stúdióban készült Idő van 1985-ös bemutatásáról, amit a nézők ennek ellenére jól fogadtak. A 2000-es években a Hunnia adta ki dvd-n (a YouTube-ra is ez a régi változat került fel illegálisan).
Most, 26 évvel az elkészülte után digitalizálta a MaNDA (a Filmarchívum utódja) több '80-as évekbeli filmmel együtt. Az Indexre is már ez az újrafényelt változat került fel, ráadásul egy plusz jelenettel, amit annak idején kicenzúráztak.
Western helyett posztmodern
A nyolcvanas években Gothár Péter rendező Esterházy Péter íróval arra vágyott, hogy elkészíthessék a maguk westernjét, ám ahogy elkezdték az Idő van forgatókönyvét írni, rájöttek, hogy az ilyen mozinak Magyarországon nincs itt az ideje. Közös munkájuk így inkább arról is szól, hogy akkoriban miért nem lehetett lineáris történetet elmesélni.
Az Idő van a 80-as években játszódik, egy harmincöt éves pesti férfi két napját meséli el, aki elhatározza, hogy élete főszereplője lesz, de az apró eseményekre hulló történetben a körülmények döntenek helyette. Az események egy vibrátor és egy szőrszál körül forognak, előbbiből kifogy az elem, utóbbi meg váratlanul kinő a férfi feleségének arcán. Mivel nem képes jól megoldani a helyzeteket - miközben családját nyaralni viszi - különböző műfajú filmekbe képzeli magát: hol westernhősnek, hol jó apának.
Szimbolikus szereposztás
„A szereposztásnak is jelentése van, szimbolikus értelme, minden sors valahonnan valahova tart" – mondta a rendező. Szomorú érdekessége a filmnek, hogy a főszereplő Zala Márk (az ő karakterének számvetéséről szól a film) azt énekli a filmben, hogy együtt öregszik meg a betétdalokat éneklő Cserháti Zsuzsával. Zala egy évvel később elhunyt, állítólag öngyilkos lett. Cserháti Zsuzsa pedig, aki '75-től az egyik legtöbbet foglalkoztatott énekesnő volt, több mint tízéves eltűnés után 1996-ban tért vissza Hamu és gyémánt lemezével, majd 2003-ban magára hagyatva halt meg.
„Komolyan kéne venni a kurva időt! Aki hallja, adja át, hogy nagyon hamar meg fogunk öregedni!" –a sor, amit Cserháti Zsuzsa énekel a filmben, így kap szimbolikus jelentést. A Selmeczi György szerezte dal szövegét egyébként a filmben forgatókönyvíróként is működő Gothár írta.
„Cserháti Zsuzsa volt az idol, mint énekes, és mint nő. Az álom megtestesítője ő volt a tévében. Szerintem szuper csaj volt, érzékeny, de mindig lejjebb mozgott, közhelyesebb vonalon kamatoztatták, mint amit a hangja megérdemelt. Szerettem volna neki szerepet adni, dalokat írni – örültem, hogy legalább ebben a filmben megtehettem, pontosan beleillett" – mondta a rendező az énekesnő szerepéről.
Gothár Idő van előtti filmje, a Bereményi Géza író által jegyzett Megáll az idő Cannes-ban díjazott közönségfilm volt. A rendező az Idő van forgatásakor a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt, innen ismerte a főszereplő Lázár Katit. A színésznő jelenleg a Budapesti Katona József Színházban vendégszerepel. A már akkor sem fiatal, az ÁVH-sofőr-gondnok szerepében látható Bodrogi Gyula ma is aktív, a Nemzeti Színház művésze. A fekete BKV-ellenőrlányt egy francia színésznő játszotta, Leumdra Wousa, aki a rendező párizsi ismerősének egy barátnője volt, magyar hangját Molnár Piroska kölcsönözte. A filmnek (ahogy a Megáll az időnek is) díszlettervezője az akkor már Indexen lévő Rajk László, a demokratikus ellenzék tagja volt.
Most Gothárt is szüneteltetik
Gothár egy ideje nem forgat: „Magyarországon most szorulás van, nem lehet filmeket csinálni, távolodik tőlünk a filmben fogalmazás lehetősége, sokan vagyunk így, szüneteltetettek a szakmában – mondta. – A legitimen megítélt pénzek folyósítása körüli koholt viták jelenleg egyértelműen filmelhárításnak tűnnek. Nekem jogosan megítélt 100 milliós támogatásom szorult be" – jellemezte a jelenlegi tetszhalott állapotot.Sztornózták a cenzúrát
Az akkori korszak filmjeit az archívumban most digitalizálták. Miután az operatőr Dávid Zoltán már Amerikába költözött, tavaly Babos Tamás operatőr fényelte újra a kópiát. A filmbe egy kicenzúrázott snitt is visszakerült, így a cenzúra részleteiről is faggattuk Gothárt: „Reggel 6 órára kellett menni a Szalay utcába, Köpeczi-Bócz miniszterhez. Része volt a taktikának, hogy a film aznap este ment a filmszemlén, vagyis bevonni talán már nem lehetett. A filmfőigazgató kijelölt egy ma is regnáló filmesztétát, aki moziról mozira járva ellenőrizte, hogy a kész kópiából a gépész vetítés előtt kivágta-e a kikért jelenetet. 26 év után az archívumban meglett a negatív, így digitalizáláskor a snittet visszatettük." A kincenzúrázott snitt a Kari Györgyi szereplésével készült, WC-s szexjelenet volt, ami a film elején most már ismét látható.
„Az a csodálatos filmnegatívban, mint létező anyagban, hogy annak a néhány mikronnyi hordozórétegnek több évtized után is titkai vannak, feltáráskor kiderülhet, vizuális értelemben is mi minden van benne, amit még nem láttunk. A dvd több más fontos magyar filmhez hasonlóan nincs a boltokban. Ettől függetlenül elégedett vagyok a digitalizált képpel; kár, hogy ezt a minőséget mozikban szalagról manapság ritkán lehet látni" – tette hozzá a rendező.
Végül a filmesztéta Gelencsér Gábort idézzük a 2006-os Káoszkeringő című könyvéből: „Gothár két Esterházy-filmjével, Az Idő vannal és a Tiszta Amerikával a nyolcvanas évek közepén kibontakozó, új érzékenységnek nevezett irányzathoz került közel. Ismert színészekkel forgatott filmjei élesen a nyolcvanas évek közéleti tudatállapotát mutatja be posztmodern, a mainstream filmekben ritkán látható nyelvi–stiláris megoldásaival."
További játékfilmek itt találhatók.
Esterházyval Rambó ellen
Gothár Péter 1985-ben az amerikai popkultúra betörése előtti utolsó órában magyarázza el a tömegfilmre végsőkig kiéheztetett magyar nézőknek, hogy történetek nincsenek, hiszen „az élet is elmúlik anélkül, hogy történetté kerekedne”. Míg a kortárs néző a helyi videotékában a Rambót,, a Terminátort és az Alien 2-t nézte, Gothár kísérleti filmre készült, és ehhez a legalkalmasabb társat választotta, Esterházy Pétert, aki akkor éppen az új magyar prózai nyelv megteremtésén serénykedett. Később a forgatókönyv alapanyagául szolgáló filmnovella helyet is kapott az író Bevezetés a szépirodalomba című főművében. A filmből áradó keserédes melankólia azt jelzi, hogy kísérleti erőfeszítésük fölöslegességével az alkotók is tökéletesen tisztában voltak. Az ötletteli felütés és a groteszk hangvétel megroppan a túlerőltetett irodalmi és filmes utalásrendszer súlya alatt: megidézik a szovjet partizánfilm műfaját, a Hamletet, de még Wittgenstein filozófiáját is. Színházból és irodalomból eleget kapunk. (Vizkeleti Dániel)"
(Gőzsy Kati, index.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése