Megyeközpont, 2012 augusztus 20.

Csak álltunk a vásári forgatagban és néztük a céltalanul fel, s alá korzózó embereket. Minket két fröccs támasztott, mi az asztalt. A bódék kegyetlen lámpái voltak a csillagok. A Muppet Show két kritikus öregjének képzeltük magunkat, jobb híján ezzel szórakoztunk.
- Itt királykodunk a Sétatéren. - mondta egy srác a telefonjába.
- A Király utcában meg biztos sétatérkednek - jegyeztem meg nem túl szellemesen.
Hátunk mögött a (szerencsére) távoli színpadon folytatódott az „ünnepi“ műsor: népiből a népszerűbe. István a királytól a Neotonig félplébekeltek helyi, jobb sorsra érdemes „mjuzikel“ sztárok. A színvonal megütötte egy falusi búcsú mércéjét, hozzánk is felhangzott a hangos tetszésnyilvánítás. (Persze mit várhatunk, mikor a köztévében az ünnepi hangulatot emelendő a felvidéki zenekar „hazafias“ gagyiját plébekről is csak kissé hamiskásan tudja előadni. Pedig vannak arrafelé jó zenészek is!)
- Te tudsz magyarul? Magyar vagy? A lányok biztosan nem azok! - szólított meg egy barátságos pálinkázó társaság, akik lassan végigkóstolták a pálinkaház felhozatalát. (Most nem tudom, hogy ezért szégyenkezzek, vagy büszke legyek, hogy kilógunk az sorból?...) Koccintottunk és a Vylyan borok kapcsán előkerült a Szársomlyo története...
A műsor zártát nem tetőzte tüzijáték, ami jó mert így nem tudják ránk kivetni a tüzijátéknézési adót. (A tüzijátéknemnézési adót viszont igen, hmmm...) Az emberek tanácstalanul lassan szétszéledtek: most volt valami, vagy nem? Mi csalódottságunkat egy pálinkába fojtottuk, emelve az ünnep hangulatát és „hazamentek a legények“, meg a leányok.
Úgy látszik, nálunk nem csak a természet sivatagosodik el, hanem Hazánk is.