Palkonya idén kimaradt volna számunkra, ha nem szakad ránk egy üres óra, így viszont magunkba szívhattuk a hangulatát és meghallgathattuk a kézművesek panaszait... na meg a Cifra udvaron főhettünk a 41 fok melegben (árnyékban mutatta a hőmérő).
Nagyharsányban a Mesekotyvasztó gyerekeknek záró pillanataiba lestünk bele, mely után diplomát kaptak az elvégzett kurzusról a lelkes ifjoncok, a Cseh Tamás Archívum vetítését pedig a bácskai BBB követte, akik színházi zenék előadást túlélt darabjait adták elő nekünk nagy kedvvel. Mivel nem akartuk a napot végigrohanni ezért az Árokpart Bár-ban ragadtunk, ahol felelőtlen lányok által elhurcolt kiscicát mentettünk meg a szomjúságtól és emberi lábaktól oly sikerrel, hogy egyik asztaltársunkkal azonnal annyira egymásba szerettek, hogy örökbefogadta. Közben az egyik zenekar lemondta a fellépést, jött egy Cseh Tamást hitelesen éneklő fiú és ott volt Lentár Balázs is, aki Tom Waits-et is játszott (és még sok mást).
Alig köszöntöttük fel barátunkat a születésnapján és már kezdte is a La Tresca a focipályán nekünk nagy csalódást okozva. (Miattuk hagytunk ki más, mint kiderült értékesebb dolgokat.) Az a könnyed folk-rock amit játszottak inkább volt könnyed, mint rock. Ugrálásra készült. A Lago Maggiore melletti falunapon hasonlókat játszott a zenekar és a Bella Ciao-t is hitelesebben adták elő. Na, ezt is leöblítettük egy pálinkával és a Kiscsillaggal elbúcsúztattuk az 5. Ördögkatlant. Lovasiék a szokásos formájukat hozták, a különbség csak az volt, hogy András elhagyta a szakállát.
Még felszedtük az örökbefogadott cicát és fényalagutat hasítottunk autónknak a sötét éjszakába.
5. Ördögkatlan hangulatok 5 from simarafoto on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése