2012. május 16., szerda

Felnőtt a Kistehén - Kistehén

Valamikor paródia zenekarként indult... Először a Sziget emlékezetes reklám dala, a Kistehén (azóta sem volt ilyen frappáns nekik), majd ennek nyomán a zenekar és a Szájber gyerek, amiből borzasztó slágert remixeltek a discosok. Ezek után el is felejtettem őket... Majd kivált belőlük az Intim Torna Illegál és maradt a kemény mag még viccesen, de már az underground keményebb vagy éppen a melankolikusabb vonala felé kacsingatva. Aztán jött a Cseh Tamás emléklemez és rajta a Budapest feldolgozásuk és megint oda kellett rájuk figyelni. Nem sokra rá megjelent az új album, a Picsába az űrhajókkal, ami már köszönőviszonyban sincs az első opusszal: kemény zene és szövegek ironikus-szatirikus felhangokkal.
Kollár-Klemencz Lacival már összefutottunk más formációban is és ecseteltem erős előadói képességeit, így most érdeklődéssel mentem megismerni a számomra újjászületett Kistehenet.
Az első pillanatokban feltűnt, hogy a lemez a koncertnek csak a felét, harmadát adja vissza. Lehet lelkesedni és fanyalogni a CD-n - néha nem is ok nélkül -, de a koncert tüze, új, élőn változó, pillanat szülte megoldásai mindent megbocsájtatnak. Laci a legegyszerűbb és bugyutább mondatokat is mantra szerűen ismétli, hogy erejük legyen, a vágyak valóra váljanak. Olyan érzésem van az első húsz percben, mintha szeánszon lennék. Kollár-Klemencz révülten éli bele magát a szerepébe, Jim Morrison módjára táncol és lényegül át a színpadon, irányítja a zenekart. Társai hűen követik minden rezdülését. Csak a húsz perc non-stop muzsika után hangoznak el az első prózai szavak, de a tűz nem csitul a koncert végéig. Azon gondolkodom el, hogy ha Xénia itt lenne, akkor vagy nagyon élvezné, vagy nagyon utálná. A Kistehén rafináltan tud primitív lenni, majd hirtelen fejest ugrani a rock and roll-ba. Ami néha zavar, az Laci magyartalan prozódiája. Igaz, ez lett a védjegye, ezer közül is fel lehet ismerni, ha énekel.
Idén még fogjuk őket látni a másik, melankolikus (Ember a fán) műsorukkal is az Ördögkatlanban. Ezt a rock-ot pedig majd az egyik nyári fesztiválon újra megszemléljük.


Kistehén from simarafoto on Vimeo.

Nincsenek megjegyzések: