Barátság, szerelem, hűség: a mai Magyarországon sokszor mesébe illő fogalmak. Talán nem véletlen, hogy egyre többször kerül színpadra Weöres Sándor felnőttes meséje. Felnőttes, mert nem szokványos módon használ magyar mesei karaktereket, motívumokat, filozófiával bonyolítva az amúgy is szövevényes, kicsit Voltaire Candid-jára emlékeztető cselekményt. (Idilli indulás, szerelem, menekülés, elrablás, mimikri, egymásra találás, stb.)
Nem könnyű mű, nem könnyű színpadra állítani, pláne nem élő szereplőkkel, hiszen a szerző szerint bábjátéknak íródott. Mikuli János a mesés részek visszafogásával és a filozofikus tartalom erősítésével - de nem erőszakolásával - igazi felnőtt előadást rendezett. A történet gördülékenyen pörög a sok helyszínű minimalista díszletben, a színészek az elrajzolt figurák lényegére koncentrálnak. Rozs Tamás zenéje egyszerre erősíti a gyermeki szintet és a filozofikus elvágyódást.
A sok mesés kaland végén minden jóra fordul, de ez nem így történne, ha hőseink: Vitéz László, Bolond Istók, Paprika Jancsi, Pávaszem és Medvefia nem rendelkeznének a barátság, szerelem, hűség erényével.
Holdbeli csónakos (JESZ 2011.12.) from simarafoto on Vimeo.
zene: Rozs Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése